Rólam: . . . CV . . . MUNKÁK . . . WIP . . . INTERJÚK . . . KRITIKUSAIM . . . IMDb . . . VIMEO . . . LIVING LINES LIBRARY . . . Más filmekről és alkotókról . . . Zenebona

2015. március 22., vasárnap

Magyar Animáció 100!

Egy kisebb munkahelyi hajtás után nagyjából utolértük magunkat és egy szakmai elmaradást pótolva végre meglestük Ottóval a Magyar Animáció 100 kiállítását a Pesti Vigadóban.
Korábban nem látott fotók, eredeti bábok, werk anyagok és egy Oscar szobrocska... Csodás mámorban, lebegve úsztam és fotóztam körbe az egészet! Számomra varázslatos, hogy egy ilyen anyag összejöhetett a magyar animáció történetéből! Köszönet érte!
Tehát, mindenkinek csak ajánlani tudom a megtekintését, főleg, hogy már csak egy hétig, azaz március 29-éig (pont Pepita napig) látogatható.

Otto Bóna + Peter Nagy + a Vigado Pesti nagy tükre
Forog a zoetrope csodakereke
 
Bevezetés a magyar mozgó mesék világába
 

2015. március 16., hétfő

Első SQ bejegyzés

Valami készül. És remélem, ez a valami szépen alakul a háttérben a továbbiakban is. Egy kisebb falaton most túl vagyunk, úgyhogy megengedhetünk magunknak egy kis szusszanást. :)

2015. február 27., péntek

Top 10 J. Jonah Jameson & J. Kimble Simmons Moments

Valahogy ismerős volt nekem ez az arc... :)

Ez az elkarikírozott szerep egy külön kis világ volt ebben a blockbuster-szériában (aminek én inkább a 2. részét tartom számon) és már akkor tetszett ez a sajátos tempó és intenzitás.
Most, hogy elismerő csillogás vetül erre az arcra és még hallani a vakuk kattogását, még jobban beérett ez az animációs filmbe illő szerep. És taplón szimpatikust játszani egyáltalán nem egyszerű.
Szép munka, J.K.! ;)

2015. február 13., péntek

Rembrandt, Te csodás!


Amikor a közelébe kerülhetsz a művészet néhány kimagasló darabjához. Mámorító... Köszönet a körbevezetésért is! (Lassan ez egy hála-bloggá alakul. :)

2015. január 30., péntek

Call of Duty: Advanced Warfare, Faceware Production Example: Cormack Is Passing Away

Ez a video jól megcsinálta a napomat! :)

A Faceware csapata kért pár CoDos jelenetet a Digictől, hogy ezekkel szemléltesse a program használatát - és az én drága haldoklós Cormackem is a kiválasztottak közé került!!! :))
Na, most ez valóban annyira megcsinálta a mai napomat, hogy még mindig szinte hihetetlen felfognom, hogy ez az egész csak így itt van... Hihetetlen, hogy amikor dolgoztam rajta, mennyire sóvárogtam azután, hogy egy kis progression anyagot valahogy kihozzak a Digicből (ahol másik közös intro végleges filmrészletéhez sem sikerült hozzájutnom hivatalos kérésre) és hogy egy ilyen összeállítás most mégis itt van a szemem előtt és bárki számára elérhetően!
Pályám egyik leghálásabb jelenete volt ez, amit nem győzök megköszönni! Hihetetlen ajándék, hogy hozzám kerülhetett!

- Azt csak mellékesen jegyzem meg (és innentől már durván szakmai leszek :), hogy pl. a szájhoz, száj körüli részhez végül egyáltalán nem használtam a Faceware előkészített anyagát. Az orrcimpa mozgásához is csak részben, a rágóizom, nyak/ádámcsutka mozgatása pedig plusz kiegészítés részemről, ami az eredeti referencia felvételen nem is látható. Tehát, az arc kb 80 százaléka kézzel és 'szemre' készült. A szemgolyó látványosabb mozdulatai mellett ennek makromozgásaihoz használtam tisztán a Facewaret, aminek esetlegességét és 'háttérben zajló' intenzitását semmiképp nem tudta volna visszaadni az én kézi animációm - belátható időn belül semmiképp. És ezzel eljutottunk a dolog lelkéhez, amivel egyben a programot is mentem, mert, ahogy a szem a lélek tükre és itt az élet jelenik meg benne és száll el belőle, így ez a lélek mégiscsak a Facewareben van ennél a jelenetnél.
A leírtakkal tehát nem a program használhatóságát kérdőjeleztem meg. Mivel nem volt időm kitapasztalni, hogyan használhatnám a legjobb végeredménnyel a feldolgozott mocap adatokat, titokban és öntörvényűleg inkább nekiugrottam saját kezűleg az anyaghoz, hogy csak az eredeti referenciát nézve minél hamarabb elkészüljek az animációval (bele is kellett húznom, mert a film dübörögve közelgő leadásáig meg akartam kaparintani még egy Spacey hero-shotot is, főleg, hogy egy másik, párhuzamosan készülő CoD epizód Spacey jelenetei helyett választottam akkor Cormack haldoklását). És annyira élveztem csinálni, hogy kb. a jelenettel töltött második, kicsit hosszabbra nyúlt napom végén már meg is lett az az alapja a teljes arcmozgásnak, amit később már csak csiszolgatnom kellett.

Íme, következzen életem egyik 'legkomolyabb' és legkedvesebb jelenete és annak néhány fázisa, aminek nagy tanulsága ismét az volt, és ezzel mégis hazabeszélek végül, hogy real mozgást egy az egyben átmásolni egy 3D modellre még kevés. Még egy full realisztikus műfajban is (csak egy szembetűnőbb példa erre a pislogások száma). A megoldás az én fénytörésemben itt is valahol egy egészséges kombinációban rejlik, ahol a referencia alapjára/adataira építve plusz, egyéni, szemre vagy érzésre bízott átgyurmázás kellett egy működő végeredményhez.

Kód: a projekt címének 3db kezdőbetűje, egybeírva, végig kisbetűvel - kezeljétek bizalommal
https://vimeo.com/113956316

A Tribute to 2D Animation

Érzelgős lennék?... Mondjuk inkább úgy, hogy érlel az idő. ;)

2015. január 25., vasárnap

Bartók


A sors úgy hozta, hogy a Zeneakadémia nagytermében foglalhattam helyet a Fülei Balázs és az MR Szimfonikusok programján.
Az egyik kapcsolódási pont, hogy a hangversenyen Vajda Gergely vezényelt, aki a jelenleg készülő filmünk zeneszerző-jelöltje.
Ami e posztot késztette, az egy Bartók darab, ami számomra maradandóvá tette ezt az estét. Bartók Béla, akit eddig nem fogyaszthatóságáról ismertem, meglepett ezzel a zongoraversenyével, ami újrahallgatva máris próbára tesz néhol, de a darab kulcsa számomra egyértelműen andalítóan sejtelmes nyitányában van, ami vissza-visszatérve átíveli a versenymű egész tételét.
(Hamarosan talán eszembe jut, melyik filmzene táplálkozik egyértelműen ebből a zenéből, de addig is íme, az eredeti mű :)

Bartók Béla: II. zongoraverseny, II. tétel: Adagio - Presto - Adagio