Rólam: . . . CV . . . MUNKÁK . . . WIP . . . INTERJÚK . . . KRITIKUSAIM . . . IMDb . . . VIMEO . . . LIVING LINES LIBRARY . . . Más filmekről és alkotókról . . . Zenebona

2015. február 27., péntek

Top 10 J. Jonah Jameson & J. Kimble Simmons Moments

Valahogy ismerős volt nekem ez az arc... :)

Ez az elkarikírozott szerep egy külön kis világ volt ebben a blockbuster-szériában (aminek én inkább a 2. részét tartom számon) és már akkor tetszett ez a sajátos tempó és intenzitás.
Most, hogy elismerő csillogás vetül erre az arcra és még hallani a vakuk kattogását, még jobban beérett ez az animációs filmbe illő szerep. És taplón szimpatikust játszani egyáltalán nem egyszerű.
Szép munka, J.K.! ;)

2015. január 30., péntek

Call of Duty: Advanced Warfare, Faceware Production Example: Cormack Is Passing Away

Ez a video jól megcsinálta a napomat! :)

A Faceware csapata kért néhány CoDos jelenetet a Digictől, hogy ezekkel szemléltesse a program használatát - és az én drága haldoklós Cormackem is a kiválasztottak közé került!!! :))
Na, most ez valóban annyira megcsinálta a mai napomat, hogy még mindig szinte hihetetlen felfognom, hogy ez az egész csak így itt van... Hihetetlen, hogy amikor dolgoztam rajta, mennyire sóvárogtam azután, hogy egy kis progression anyagot valahogy kihozzak a Digicből (ahol másik közös projekt végleges filmrészletéhez sem sikerült hozzájutnom hivatalos kérésre) és hogy egy ilyen összeállítás most mégis itt van a szemem előtt és bárki számára elérhetően!
Pályám egyik leghálásabb jelenete volt ez, amit nem győzök megköszönni! Hihetetlen ajándék, hogy hozzám kerülhetett!

- Azt csak mellékesen jegyzem meg (és milyen jó most, hogy nem tudok angolul :)), hogy pl. a szájhoz, száj körüli részhez végül egyáltalán nem használtam a Faceware előkészített anyagát. Az orrcimpa mozgásához is csak részben, a rágóizom, nyak/ádámcsutka mozgatása pedig plusz kiegészítés részemről, ami az eredeti referencia felvételen nem is látható. Tehát, az arc kb 80 százaléka kézzel és 'szemre' készült. A szemgolyó látványosabb mozdulatai mellett ennek makromozgásaihoz használtam tisztán a Facewaret, aminek esetlegességét és 'háttérben zajló' intenzitását semmiképp nem tudta volna visszaadni az én kézi animációm - belátható időn belül semmiképp. És ezzel eljutottunk a dolog lelkéhez, amivel egyben a programot is mentem, mert, ahogy a szem a lélek tükre és itt az élet jelenik meg benne és száll el belőle, így ez a lélek mégiscsak a Facewareben van ennél a jelenetnél.
A leírtakkal tehát nem a program használhatóságát kérdőjeleztem meg. Mivel nem volt időm kitapasztalni, hogyan használhatnám a legjobb végeredménnyel a feldolgozott mocap adatokat, titokban és öntörvényűleg inkább nekiugrottam saját kezűleg az anyaghoz, hogy csak az eredeti referenciát nézve minél hamarabb elkészüljek az animációval (bele is kellett húznom, mert a film dübörögve közelgő leadásáig meg akartam kaparintani még egy Spacey hero-shotot is, főleg, hogy egy másik, párhuzamosan készülő CoD epizód Spacey jelenetei helyett választottam akkor Cormack haldoklását). És annyira élveztem csinálni, hogy kb. a jelenettel töltött második, kicsit hosszabbra nyúlt napom végén már meg is lett az az alapja a teljes arcmozgásnak, amit később már csak csiszolgatnom kellett.

Íme, következzen életem egyik 'legkomolyabb' és legkedvesebb jelenete és annak néhány fázisa, aminek nagy tanulsága ismét az volt, és ezzel mégis hazabeszélek végül, hogy real mozgást egy az egyben átmásolni egy 3D modellre még kevés. Még egy full realisztikus műfajban is (csak egy szembetűnőbb példa erre a pislogások száma). A megoldás az én fénytörésemben itt is valahol egy egészséges kombinációban rejlik, ahol a referencia alapjára/adataira építve plusz, egyéni, szemre vagy érzésre bízott átgyurmázás kellett egy működő végeredményhez.

Kód: a projekt címének 3db kezdőbetűje, egybeírva, végig kisbetűvel - kezeljétek bizalommal
https://vimeo.com/113956316

A Tribute to 2D Animation

Érzelgős lennék?... Mondjuk inkább úgy, hogy érlel az idő. ;)

2015. január 25., vasárnap

Bartók


A sors úgy hozta, hogy a Zeneakadémia nagytermében foglalhattam helyet a Fülei Balázs és az MR Szimfonikusok programján.
Az egyik kapcsolódási pont, hogy a hangversenyen Vajda Gergely vezényelt, aki a jelenleg készülő filmünk zeneszerző-jelöltje.
Ami e posztot késztette, az egy Bartók darab, ami számomra maradandóvá tette ezt az estét. Bartók Béla, akit eddig nem fogyaszthatóságáról ismertem, meglepett ezzel a zongoraversenyével, ami újrahallgatva máris próbára tesz néhol, de a darab kulcsa számomra egyértelműen andalítóan sejtelmes nyitányában van, ami vissza-visszatérve átíveli a versenymű egész tételét.
(Hamarosan talán eszembe jut, melyik filmzene táplálkozik egyértelműen ebből a zenéből, de addig is íme, az eredeti mű :)

Bartók Béla: II. zongoraverseny, II. tétel: Adagio - Presto - Adagio

2015. január 5., hétfő

Krumplirózsa / Frankie and Johnny (1991) Clip

Kicsit karban tartom ezt a felületet és ezzel a klippel búcsúzok a tavalyi évtől, és főleg: Köszöntöm az Új Esztendőt!
Ez a celluloidszalag adta nekem az év záró filmélményét és csodás választás volt lezárásnak. Egy élmény átlagemberekkel, szeretni vágyókkal, remekre írt és játszott szitukkal, romantikával, reálisan, szexin, bátran említve a test dolgait is, két zseniális színésszel, kiemelve Michelle-t, aki smink nélkül is Ragyogó tehetségű és szépségű, de dicsérve a kémiát kettőjük közt, Pacino-t sem feledve szerepében. És mennyire jó a magyar címváltoztatás is! Igen, erre is van példa! Szóval, köszönet ezért az alkotóknak, kicsit megkésve, a tavalyi 2014-ből! :)

Csak egy jelenet most, ami lehet elindít nálam is egy 'acting reference' sorozatot, ki tudja még mire jut idő...
Éljen tehát az Új Év! Hozzon minden szépséget, jóságot, szeretetet, bölcsességet (ebből sokat nekem), munkát, pihenést, türelmet, tanulságot, élményeket és eredményeket. Tehát, mindent, amit úgy is hoznia kell! :)

2014. december 10., szerda

♫ Napi Track: A La Claire Fountaine / By the clear fountain /

Gyönyörű emberi dolgok a fátyol mögött, ebben a nagyszerű filmben!
"Ó, te szörnyű, szörnyű, gyönyörű élet!"
(Az idézet szabad fordításban Sándor Pál filmrendezőtől származik.)