Rólam: . . . CV . . . MUNKÁK . . . WIP . . . INTERJÚK . . . KRITIKUSAIM . . . IMDb . . . VIMEO . . . LIVING LINES LIBRARY . . . Más filmekről és alkotókról . . . Zenebona

2008. július 23., szerda

My Youth and Roots / Ifjúságom és gyökereim

Nos, kezdem az elején!

Nem tudom, ki hogy szerkeszti a blogját, nincs még ebben tapasztalatom, de az igazat megvallva, nem különösebben izgat, milyen szabályai vannak. Úgyhogy, bele is kezdek és egyből személyesebb témában. Az első bejegyzésemben, most visszakanyarodok egy rövid fordulóra egészen az ősidőkig. Következzen néhány kép még a fekete-fehér korszakból, nagyszüleim, szüleim és a saját emlékeim néhány kiragadott pillanatával.

Íme, az őseim, anyai nagyszüleim, született Zubán Mária és Sipos István.
Tatát és Mamát - ahogy én mindig is hívtam őket - jobban ismertem, mint apai nagyszüleimet. Tati épp hogy látszik a képen, a bal szélről hajol be, középen pedig Mama egy kis sráccal, aki valamelyik anyai unokatestvér lehet.
Egy kicsiny faluból, Medgyesegyházáról származik anyám, és mennyire jól tette, hogy egy közeli nagyvárosban, Szegeden keresett munkát, áldom is érte! Itt találtak egymásra apámmal, akivel megszerették egymást.
A kert mostanában már ilyen zöld, inkább valóban ilyen fekete-fehér, Tati már nincs köztünk.

Ennek a képnek ezt a címet adom:
Tavaszi villamos, Anya, Apa és egy ismeretlen pislogása
A kép 1974-ben készült apa és anya nászútján a lilafüredi kisvasútnál. Tehát, mint utólag kiderült, nem villamos a látható jármű. A kis srác pedig a kalauz volt.
Amikor a kép körülményei után érdeklődtem, az ősöknek természetesen akadt mesélni valójuk.
Pompás pillanat!

Íme Öcsike, azaz kedves nővérem, Ágnes. Ő lett az első gyermek a családban. Ez a babakocsis kép azért eléggé ott van! Képen kívül, csendben figyelik a felnőttkor árnyai. :) A lentiben pedig benne van az egész gyermekkor rácsodálkozása arra a másik világra.


Otthoni piknikezés a csörgőmmel. Amit nem adok, hiába is kérnétek! Szegeden még mindig őrzöm a széfemben. Tehát, 1979 augusztus 28-án megszülettem én is, egy keddi napon, este háromnegyed 11-kor - csak hogy el ne felejtsem, végre feljegyzem ide. Hja..., itt még nagyon kistestű voltam.

Egy téli kép anyuval. Emlékeink szerint ezen a kiránduláson egy helyi kölyök széttúrta a hóemberemet. Hozzáteszem, a legjobb hóember volt azon a télen a környéken, és ő végzett vele. Mély trauma, ahogy arcunkon is látható.

És íme, ártatlanságom teljes képszélességben! Nem takargatom tovább, ilyen jóképű gyerek voltam ifjú koromban! Egy Jópofa kép a hózentróglis időszakból.

Imitt pedig a blogom legalja - természetesen a szó legjobb értelemében. :)

Nincsenek megjegyzések: