A férfi, aki szerette a nőket (1977)
Mindenhol nők és női lábak! És a férki, aki elsősorban lefelé néz, illetve általában lentről felfelé.
François Truffaut vallomása a női nem magával ragadó szépségeiről. És közben saját magáról, mint tapasztalt hódítóról, kudarcokkal és dicsőségekkel, visszaemlékezve egészen a kezdeti időkig. Egyfajta összegzés hat évvel halála előtt.
Nagyon szép dolgok vannak ebben a filmben. Amik pillanatokra lezsibbasztanak, olyan szépen vannak megfogalmazva. És muszáj idéznem is belőlük:
"A női lábak iránytűk, melyek keresztül-kasul behálózzák a földgolyót, egyensúlyt és harmóniát adva neki."
Gyönyörű indítás. Az operatőr, a tapasztalt Néstor Almendros szintén tudja, hova kell rakni a kamerát. A kezdés után a boltból távozó arc nélküli fantom nő bemutatása csodásan maradandó jelenet. És ezután következik a bizonyosság, hogy itt tényleg egy megszállott mesél nekünk:
Csak az autón elillanó hölgy rendszámát sikerül a férfinak feljegyeznie, de a rendőrségnek tilos részletesebb információt kiadnia a tulajdonosáról. Ez csak akkor lenne lehetséges, ha mondjuk kárt okozott volna hősünk kocsijában, akkor a biztosító utánajárhatna...
És vágás után az az elszánt fej, ahogy az autójában ülve gázt ad egy oszlop felé száguldva.
"Mindenki a szerelmet akarja. Mindenféle szerelmet: a testi szerelmet és a lelki szerelmet. Vagy egyszerűen csak egy olyan valakinek a személytelen gyengédségét, akit egy életre választott magának, és másra rá sem néz.
Én nem tartozom ezek közé. - Én mindenkit megnézek."
És közben az a sok járkáló szépség! Nem számít, hogy '77-ben járunk, Truffaut-nak tökéletes ízlése van és príma statisztériát vonultat fel.
"Mint néhány állatfajta, a nők is téli álmot alszanak. Néhány hónapra eltűnnek, nem látni őket.
De a márciusi nap első sugaraira, mint valami jelszóra vagy mozgósítási parancsra, előrajzanak és tucatjával lepik el az utcákat. Könnyű ruhában, magassarkú cipőben. Újra elkezdődik az élet. Végre. Újra felfedezhetjük a testüket.
Két fajtát különböztethetünk meg: a hosszú derekút és a töltött galambot."
A főszerepet alakítő Charles Denner így utólag mégiscsak jó választásnak tűnik a maga kicsit elhasznált, koszos arcával, dohányfüstös hangjával. A nők gondolom bolondultak érte. Vicces, ahogy időnként csendes bevágások vannak róla munka közben, ami abból áll, hogy modellekkel kísérletezik és nagy átéléssel magyaráz munkatársainak (egyedül itt találkozik férfiakkal). Ezeknek az alibi jeleneteknek a végén a kamera mindig jelentőségteljesen a makettre közelít.
A nő már éppen indulni készül az autójával, amikor a férfi megállítja.
"Férfi: - Jó estét! Emlékszik rám?
Nő: (megörül) - Megvan a hölgy, aki összetörte a kocsiját?
F: - Igen, minden rendben van. Szerettem volna megköszönni a segítségét.
N: (mosolyogva rázza a fejét)
F: - Igen, nagyon hálás vagyok. Le vagyok kötelezve.
Szeretném megkérdezni, hogy meghívhatom-e vacsorázni?
N: - De nincs mit megköszönnie.
F: - Nem hálából hívom. Gyönyörűségből. Hogy megismerjük egymást."
Nő: (megörül) - Megvan a hölgy, aki összetörte a kocsiját?
F: - Igen, minden rendben van. Szerettem volna megköszönni a segítségét.
N: (mosolyogva rázza a fejét)
F: - Igen, nagyon hálás vagyok. Le vagyok kötelezve.
Szeretném megkérdezni, hogy meghívhatom-e vacsorázni?
N: - De nincs mit megköszönnie.
F: - Nem hálából hívom. Gyönyörűségből. Hogy megismerjük egymást."
És a folytatás:
(a nő mosolyog)
"N: - Ez esetben igen. Melyik este gondolja?
F: - Ha lehet, ma este.
N: - Ma este, most?"
A férfi végigtekint a hódításain és írásba kezd, összegezve az addigi élményeit. Aztán megjelennek az idősebb nők az életében és egy kicsit távolabb kerülök a filmtől. A szépség fakulása még szépen érintett téma, de a jelentősebb szerepben megjelenő hosszabb kapcsolat és ennek női képviselője már nem annyira vonzó. Talán azért sem, mert a megállapodás fenyegető réme lengi körül. Ezen a hosszabb részen egy kicsit sajnos leül a film.
"Mindenesetre: Ha észrevesszük azt, hogy valaki más is megkívánta azt, akit mi, az bizony növeli az ember vágyakozását."
De a végére megint visszatérünk a régi kerékvágásba! Újból csábítóan kopognak a magassarkúk és a könyv szerkesztőnőjének képében, illetve a temetés körüli nyüzsgésben (ezzel nem lőttem le semmit, mert így is kezdődik a film) ismét visszatér az élet!
"Aki örömöt akart, annak örömöt adott és gyengédséget is. A maga módján mindegyiküket szerette. És helyesen is tette. Nincs köztük két hasonló, mindegyikben van valami, ami a másikban nincs. Valami egyedi és helyettesíthetetlen."
Korábban, a nyomdában a könyv kiadása előtt egy apró módosítás a szerzőtől, amikor egy ruha színével kapcsolatban az emlékeiben szereplő pirosat kékre változtatja. - Mint az alkotói szabadság értelmezése.
"Férfi: - Jogom van hozzá, hogy a kezemet idetegyem? (keze már a nő mellén)
Nő: - Igen, joga van hozzá. Majd vigyázunk, hogy ne váljon belőle kötelesség."
És végül:
"Nő: - Viszontlátásra! Legyen jó!
Férfi: - Az biztos nem leszek."
Utólag fedeztem fel, hogy nagyon jó a magyar szinkron Sinkó László narrálásával (mindig eredeti nyelven próbálok filmet nézni), de néhol a fordításban is akadnak szebb megoldások.
Szumma szummárum: Az IMDb-n feljebb szavaztam, de álljon itt egy szigorúbb ítélet a kezdeti gyönyör tarthatatlansága miatt.
Peter's Numbers: 7,2/10
- Nagyon is jó ez a hetes fölé!
És maga a Mester (a másik végzetével):
The Man Who Loved Women (1977)
Synopsis:
In a provincial cemetery, scores of women gather to attend the funeral of Bernard Morane, a serial philanderer who managed to seduce each one of them in the course of a very active love life. One of Bernard’s lovers, Geneviève, a publisher, reflects on his extraordinary life – a life which was totally dominated by his insatiable passion for women. Before his death, Bernard tried to make sense of his addiction by writing an autobiography, in which he recounts his never-ending series of amorous brief encounters.
* Directed by: François Truffaut
* Writing credits: François Truffaut, Michel Fermaud, Suzanne Schiffman
* Cinematography by: Néstor Almendros
* Music by: Maurice Jaubert
* Cast: Charles Denner (Bertrand Morane), Brigitte Fossey (Geneviève Bigey), Nelly Borgeaud (Delphine Grezel), Leslie Caron (Véra), Geneviève Fontanel (Hélène), Nathalie Baye (Martine Desdoits), Sabine Glaser (Bernadette), Jean Dasté (Médecin)
* Country: France
* Aka: L'homme qui aimait les femmes
* Runtime: 120 min
Cheers!
Azaz kedves egészségetekre!
És természetesen: Igazán Boldog, Élményekben Gazdag és Felejthetetlen Új Esztendőt Kívánok minden kedves és kósza látogatónak! (És titkon magamnak is ezeket kívánom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése