Végre megint kirakhatok egy kis saját munkát! - Igen és Ez Az!!
Amikor szülővárosomban, Szegeden járok (ahogy ez mostanában is történt velem) és már végképp nem tudok magammal mit kezdeni, akkor szoktam elkezdeni pakolászni, turkálódni, szelektálni a régi holmijaim között. Bevackolom magam szekrényeim és fiókjaim sűrűjébe és ősi firkálmányaim között kutakodok, nosztalgiázok kicsit. (A sűrű port, illetve könnyeimet törölgetve nagyokat pislogok ilyenkor, magam alatt járva a mennyei emlékek országában.)
A Garfield című, darabokban és cafatokban megmaradt magánképregényem első száma ilyenkor mindig a kezembe akad (több szám nem volt). A rajzolt karakterek közül legkorábban alighanem Garfield-del ismerkedtüm meg közelebbről. Úgy rémlik, valamelyik újság mellékleteként járt hozzánk az ő 3 paneles poénjaival és egy idő után úgy döntöttem, kreálok magamnak egy gyűjteményt a történeteiből, hogy praktikusan, egy kézbe illeszthető kis füzetben mindig magammal hurcolászhassam. Kiegészítésként még beleragasztottam néhány Hahotás lövöldözős western történetet is és még Chaplin Mesternek is szorítottam egy oldalt, akiért már (ezek szerint) akkor is rajongtam.
11 voltam ekkor, ahogy a borító dátumán is látható, tehát 1990-es kreálmánnyal állunk szemben. A poénok persze nem az enyémek, de a rajzok igen! Nagyokat pislogva, könnyeimmel küszködve, íme néhány oldal ebből a kis ősi magánképregényből. (A 2. szám borítója is elkészült, azt még keresem.)
- Aki nem találja meg a direkt vétett hejesírási hibát, ismét egy libacombra készülhet!
Nyiki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése