"A munkát mindig elkezdeni nehéz, azt is a sok kétség miatt, amit magammal szemben táplálok. Az évtizedek során kialakult egy jól bevált munkarend, amit minden szerepnél követek.
Amikor megkapom a szerepet, egy ideig nagyon intenzíven foglalkozom vele, azon jár az agyam éjjel-nappal. Aztán, amikor megvan a figura, hagyom annyiban, egészen a forgatásig, illetve a próbákig. És akkor teljesen szétesik minden, jön a pánik. 'Jaj nekem, mi lesz, nincs meg a figura, nem tudom, mit csináljak, te jó isten, minek kellett nekem ezt elvállalni, egyáltalán, minek bíztak meg engem ezzel, mit akarnak tőlem, hát én ezt nem tudom megcsinálni.' És akkor a férjem, mert persze őt boldogítom ezekkel a dolgokkal, azt mondja, hogy mindig ezt csinálod, mindig rinyálsz. Mire én: nem, ez most nem olyan, mint a többi, ez halálosan komoly. Ilyenkor ő fogja magát, elmegy golfozni vagy valami, a lényeg, hogy ne legyen a közelemben. Aztán, amikor már kezd nagyon kilátástalan lenni a dolog, egyszerre csak összeáll az egész, és megy minden a maga medrében. Egyszer valószínűleg bele fogok ebbe őrülni (vagy ha nem én, akkor a férjem), de eddig bevált."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése