Baaaaaakker!!
Hogy is mondjam? Mondjam? Ok, mondom!
Ez a film KUÚÚRVAJÓ!!! Így, ahogy mondom. És tényleg!
Kezdem mondjuk a karakterekkel. Hát, kérem, így kell építkezni! Így kell felépíteni egy hagyományos Disney alapsémát, ilyen élő és megmunkált, átgondolt, lüktető karakterekkel! Gyönyörűek, viccesek, emberiek, zseniálisak! Elképesztően gyönyörű animáción legeltettem a szememet az egész film alatt! Komolyan, nem tudom, hogy az összes zseni animátort leszerződtették erre a filmre, vagy hogy csinálták? Mert itt minden karakter olyan profin mozog, hogy máris kezdek kifogyni a dicsérő jelzőkből...
Aranyhaj kinéz a magányos torony ablakán és szépséges látványa
mellett (ezt külön meg kell említenem, mert nem voltak
ellaposítva felsőtesti erényei), szóval, e finom
szépségek mellett mégis a szélben mozgolódó
virágokon is elidőzök kicsit, mert érezni rajtuk,
hogy nem csak úgy háttérelemként vannak odabigy-
gyesztve, hanem még ott bimbóztak és virágoztak ki
a napfény sugaraira.
Ami fontos, mivel Disney-recepttel állunk szemben: A dalolásnak FUNKCIÓJA van! És ez fontos nekem, mert a varázserő ének hatására elevenedik meg, tehát nem csak úgy fogják magukat a szereplők és partiznak néhányszor a film közben, hogy teljen az idő.
Várjunk csak, várjunk csak. Ha nem tudod a jelszót, nem léphetünk tovább! Azon gondolkodok, hogy mi NEM tetszett a filmben... Töröm a fejem, a szemeimet is összehúzom a monitor fölött áttekintve... De nem jut eszembe semmi.
A karaktereknél maradva, ennyire szomorú, az elveszett gyermeke után sóvárgó, markáns apukát én még vásznon nem láttam! Azok az érző, könnyes szemek! Fantasztikus! A közepétől imádkoztam, hogy a király meg ne szólaljon az egész film alatt, nehogy elrontsák ezzel a karakterét, mert minden átjött szavak nélkül is maradéktalanul.
Mik vannak még? Rengeteg dolog és nincs most időm sokkal többet írni. De például: a gonosz elbukik a történet végén, ahogy annak lennie kell, és mégis! Nem nagy, látványos földbedöngöléssel vagy széttrancsírozásal lesz vége a csúfnak, hanem, hiába, de ezt kell mondanom, szépen hullik alá a megérdemelt pusztulásba.
És jöhet a befejezés. Sok mindenről nem írtam, hogy maradjon néznivaló is. Nekem az Aranyhaj és a nagy gubanc egy visszatérés. Méghozzá a nagypapa és alapító Disney bácsi visszatérése. Csak már egy új köntösben. Egy felhőtlen, vicces, fantasztikusan szórakoztató, érzelmes élménnyel. Minden izzadtságszag nélkül, könnyedén. Egy olyan élmény, ami jóval tovább tart a műsoridőnél. (Nem gondoltam volna, hogy jön még animációs film ebben az évben, ami lenyomhatja az Így neveld a sárkányodatot.)Hohó! És megvan, ami nem stimmolt: A lány haja az énekre 'kelt életre', viszont voltak köztes dalolások, amikor mégsem csinált semmitsenem! És ez minden. A viszontlátásra! Jöhet a kegyelemdöfés:
My Numbers: 10/10 - Úgy érzem, nagy nap ez a mai!
3 megjegyzés:
Teljesen egyet tudok érteni az írással :) A lány haja csak egy énekre kelt életre ha jó emlékszem. Volt egy dal amit rendszeresen énekelt nem csak a lány hanem a mostohaanyja is.
Csatlakozom!Bűbájos és édes kis animáció. A lány egy belevaló és kedves kis lény. Minden lány ilyenné akar válni. A srác pedig...vagány, csibész, és szívdöglesztő. Minden lány ilyen pasit akar;)Ha ember lenne és rock-sztár, akkor én tuti az első sorban csápolnék a koncertjein.
Őszintén...az ilyen történetek miatt kezd el az én szkeptikus lelkem is hinni az igaz szerelemben.
Annyira hihetetlenül kidolgozottak a gesztikulációik, a mimikájuk, hogy megdöbbentem. Vagy mi felejtettük el használni az arcunkat és a kezünket, vagy valami hatalmas dolgot találtak ki a készítők.
Én abszolút fan vagyok!!!
Ennek örülök! :)
Részemről még annyit fűznék hozzá, hogy a magyar címválasztással ezúttal sikerült valami pluszt hozzáadni a filmhez.
Megjegyzés küldése