Nos-nos...A sportfilmeket mindig is szerettem, ezt sosem tagadtam. És az, hogy odakint viszonylag sűrűn (2-3 évente) összedobnak nekem bokszfilmeket, mindig is Nagy-Nagy örömömre szolgált.
Ahogy elindul a film, már valahogy sejtettem, hogy jó buli lesz itt. Megmaradt ez a kezdő jelenet, ahogy követjük az útburkoló Mickyt meló közben és egyszer csak némán, kintről bebokszol a képbe két izgága kéz - míg Micky fel nem figyel rájuk .
Remekbeszabott kis színész film ez! Vegyük is sorba a játékosokat! A mostanában balhékkal reklámozott Batman-gyerek, Christian Baleről tudtam, hogy már régebb óta hajt az Oscarra. A Gépésszel egyszer erősen rápróbálkozott a dologra, ezzel a betegesen lesoványodó módszerrel, de a kritikusok nem nagyon vettek tudomást a próbálkozásáról. Viszont, ezennel ünnepélyesen én is bejelenthetem: Most össze fog jönni a srácnak! Bevallom töredelmesen, én eddig (és lehet, ezután is) mindig csak erőlködést láttam tőle. A homlokán lüktető erekkel küzdött a komolyabb szerepeiben, szárazon és nem túl sok változatossággal. Mindig is a korai, gyermekkori élményként számon tartott A Nap birodalmához viszonyítottam a játékát, de folyamatosan csalódnom kellett benne. Viszont itt, nagyrészt az ő jelenlétével, lepukkantságával, vesztességével, illetve ennek elfogadásával (és legfőképp a zárójelenetével) lesz szép kerek és egész ez a film - és számomra egy kellemes élmény.
Melissa Leo menedzser-anyaként egészen félelmetes! A tündéri Amy Adams szintén komoly változásokon esett át, és tulajdonképpen minden csajszi és nővér brillírozik rövid szerepében! Az ex-rapper Marky Wahlbergen nem láttam semmi meglepőt, nem zavart különösebben a címszerepben. A tőle elvárható, cakkos és higgadt szemöldökkel játssza végig szerepét. A bunyós Wardtól áthozott a boksz jelenetekben néhány apróságot, ami szimpatikus volt. (És, amit még fontos megemlítenem: nem lettek gázosak a meccsek !)Azt kell mondjam, kevés itt a púder. Itt bizony vörösödik a fej, ha ordibálás van, senki sem illedelmeskedik a sminkeléssel. Ezek a véreres szemek, nem a magabiztos, átlagosan nyerő polgár történetéről mesélnek nekünk.
Az eredeti Micky Wardot már régről ismertem. Akkor fedeztem fel magamnak, amikor Arturo Gattival első ízben nagyon megtalálták egymást egy 10 menetes találkozóra. És talán ezért is vártam, hogy folytatódjon a film, mert a csúcs ekkor érkezett el az ő pályáján.
Következzen hát egy kis folytatás, a való életből, a szimpatikus és kőkeményen küzdő, 'Irish' Micky Wardtól.- És még azt árulja el nekem valaki, hogy lehet úgy arcon megsérülni ahogy Markyval megesett a filmben - ráadásul két alkalommal is, hogy egy szép, látványos tapaszt lehessen rakni rá... Na, mindegy. Csak kötözködök. Inkább megyek, bunyózok egy jót, csak előbb még osztályozok egyet.
Fej-test-fej-szív: My Numbers: 8,2/10
Ward vs. Gatti I
& Micky Ward Highlight
Boston's View: Micky talks about The Fighter
1 megjegyzés:
Egyet tudok érteni a kritikával kivétel az a rész ahol a lánytestvérek kerültek szóba. Nekik talán egy nagy jelenetük van, mégpedig abban a bizonyos verekedésben. A többiben mellékszereplők. Díszletei a családról szóló történetnek.
Megsérülni úgy arcon pedig teljesen lehetséges. Nem tudom mennyi tapasztalatod van a boxban, de ha valakit arccsonton ütnek, bizony csúnyán fel tud repedni az arca. Egyébként meg nem hiszem, hogy hagyták volna a sminkeseket ész nélkül dolgozni mikor a forgatásokat a család is figyelemmel kísérte akikről a film szól.
Megjegyzés küldése