Rólam: . . . CV . . . MUNKÁK . . . WIP . . . INTERJÚK . . . KRITIKUSAIM . . . IMDb . . . VIMEO . . . LIVING LINES LIBRARY . . . Más filmekről és alkotókról . . . Zenebona

2012. március 27., kedd

11+1 Kérdés a Mother Earth és Egyebek Kapcsán - Ismét 11 Second Club Interjú Velem

Íme, a 11 Second Club-ra készült interjúm kétnyelvű változata, melyben alkalmam nyílt beszélni a nyertes Mother Earth-ről, a munkáimról és az Eleven Vonalak Könyvtáráról is, ezért rengeteget válaszoltam a kérdésekre. ;)

Kellemes olvasást/nézelődést!


Steven Hawthorne: Létrehoztad és fenntartod a tradicionális animációs erőforrást, az Eleven Vonalak Könyvtárát. Az művészeti anyagok bejegyzéseit nézve inkább átgondoltnak tűnnek, mint véletlenszerűen létrehozottnak. Légyszíves beszélj egy kicsit az oldal megalapításának az okairól valamint a te személyes értékelésedről és választásaidról az oldalra kitett munkák kapcsán.
You created and run the traditional animation resource, the Living Lines Library. The artwork shown looks considered rather than randomly posted. Please talk a bit about your reason for building the site and your personal values for the choice in work the site presents.

Én/Me: Már korábban is gondoltam rá, hogy mért nincs egy olyan weboldal, ahol átfogó anyag található animációs filmekről. És miért ne lehetne egy olyan oldal, ahol rendszerezve vannak a mozgáspróbák és ahol művészeti anyagok is találhatóak?
2010-ben, az Animated Heaven után volt egy allergiás betegségem. A dolog komolyabb volt, néhány hétig kórházban voltam. Amikor kiengedtek, a lábadozás alatt gyorsan lefoglaltam magamnak a livlily.blogspot címet. Gondoltam, inkább elindítom most az oldalt, nehogy később már ne legyen rá lehetőségem. :) Ekkor kezdődött a feltöltés a publikálásig, októbertől decemberig, az addig rejtett gyűjteményemből. Már egy ideje gyűjtögettem animációs anyagokat a netről és azokról a filmekről, melyekben pályám során dolgoztam és ezeket nem akartam a fiókom sötétjében vagy egy privát oldalon tárolni. Amikor művészeti anyagok után kutatok a neten, van, hogy csak 1-2 képet találok egy filmről. De ha eredményesebb a kutatás és már tartalmasabb anyag gyűlik össze a winyómon valamelyik film mappájában, akkor abból összeállítok egy cikket - vagy ha még tartalmasabb, kikerül a főoldalra is. Imádom ezt a keresgélést és gyönyörűséget okoz, ha konceptanyagokra lelek a hatalmas net oceánban, legyen az egy háttér beállítási rajza vagy egy régi, töredezett cel. Ha valami gyanús nekem, megnézem közelebbről is, körbeszaglászom kicsit, ráhunyorítok párszor és ha átmennek ezen az 'ösztönös eredetiségvizsgálaton', rögtön be is gyűjtöm őket, a forrásukkal együtt. Ezek alapján építgettem tavaly az oldalt, tehát a produkciós anyagok megjelenésében nem volt különösebb tudatosság (bár az első évnek tényleg volt egy szép, határozott íve, nagyjából annyit tudtam biztosan, hogy az év végi nagy cikk a Kells titka lesz).
Először úgy gondoltam, hogy csak kifestetlen vonalrajzok lesznek fent, sőt, legelőször azt hittem, hogy a mozgáspróbák lesznek a fő húzóereje a Livlily-nek. De az oldal egy idő után már formálódott magától és lassan letisztult. Útközben tudatosult csak bennem, hogy a képes forgatókönyveket minden filmnél rajzolják, így kerültek fel az első munkák 3D produkciókból. Az elején még kevés volt a szín. Később már feltöltöttem a háttér layoutok mellett kifestett háttereket és színes koncepteket is és végül már minden képet, ami kézzel vagy digitálisan rajzolt/festett volt. Ezzel erősödött meg az koncept- és produkciós anyagok kategóriája és az ősi, hagyományos technika mellett már más animációs műfajok munkamenetébe is bepillantást nyerhettünk az oldalon.
Ha békét akarok az Eleven Vonalak Könyvtárán, semleges maradok és nem terhelem a cikkeket a filmekről alkotott véleményemmel (és általánosságban magammal). Így csendben, zavartalanul nézelődhet a kedves látogató. Mindig az a legfontosabb cikk, amelyikkel éppen foglalkozok és nem az alapján válogatok, hogy mely filmek a kedvenceim (persze nyilván valamivel tovább simogatok egy kedvencről készített bejegyzést). Ugyanúgy felkerülnek képek kevésbé ismert vagy a legjobbak mellett kevésbé sikerült filmekből is.
Számomra az a legszebb ezekben az anyagokban, hogy ebben a kezdeti stádiumban még teljesen tiszták. Úgy értem, hogy a karakterek, a helyszínek és ezek a kis különálló univerzumok ekkor kelnek ki a tojáshéjból és csak az alkotók tehetségét és lendületét látom rajtuk. Itt még mindannyian egyenrangúak eredetiségükkel, tisztaságukkal, függetlenül attól, hogy történetük a befejezett filmben működik-e vagy sem.
I have thought about it earlier, why isn’t there any website where an overall material can be found of the animation films? And why there cannot be a site where the pencil tests are systematized and also, artwork can be found?
In 2010 after the Animated Heaven I had an allergy. The illness was quite serious, I had to go to hospital for a couple of weeks. When I could leave, during the recovery I quickly reserved the livlily.blogspot address for myself. I thought I’d rather start the website now, because maybe later I might not have an opportunity. :) This was when the uploading started until the publication, from October till December, from my secret collection. I had been collecting animation material for a while from the internet and from the films I worked in during my career and I didn’t want to keep them in a drawer or on a private site. When I search for artwork material on the net, sometimes I only find 1 or 2 pictures of a film but if the searching is more effective, and a more substantial material collected on my winchester in one of the folders of a film, I compile an article on it. Or if the material is more complete, I put it on the main page.
I love this searching and it’s a pleasure to me when I find concept material in the huge net-ocean, may it be a background layout or an old, broken cel. If something is suspicious to me, I take a closer look, sniff around wink my eyes a few times and if they pass this instinctive authenticity test I collect them immediately together with their source. I was building the page based on these last year, so there wasn’t so much awareness in the appearance of the artwork material (although in the first year there was a nice arc I only knew one thing for sure that the main article at the end of the year will be The Secret of Kells.)
At first I thought there will only be black and white line drawings on the site, what is more, I believed that the pencil tests will be the main profile of Livlily. However, the page began to shape itself and after a while it became clearer. In the meantime, I realized that storyboards are drawn for every film, this is how the first works from 3D productions appeared. At the beginning, there weren’t enough colour on the site. Later on, some painted backgrounds and colour background concepts appeared beside the background layouts, and finally, all kinds of pictures which were hand drawn or digitally painted. With this, the category of artwork materials strengthened and besides the ancient, traditional technique we could get an insight to the workflow of other animation genres on the site.
If I want peace on Living Lines Library I stay neutral and don’t burden the articles with my opinion (and myself in general.) The kind visitor can have a browse around quietly and undisturbed like that. The most important article is always what I’m dealing with at the moment and I don’t necessarily choose from my favourite ones (although it is true that I tend to polish longer an entry on a favourite one.)
I also upload pictures from lesser known or less successful films beside the biggest ones.
To me, the most beautiful in these concept and production materials that they are completely ‘clean’ in their initial stage. I mean that these characters, locations and separate little universes just dropped out of the egg shell and I only see the creators’ drive and talent on them. Here all of them are equal with their originality, clarity, independent from the fact whether their story will work in the finished film or not.


Steven: Ha választanod kellene három személyes kedvencet az Eleven Vonalak Könyvtáráról, melyek lennének azok és miért?
If you had to choose three personal favourites from Living Lines Library, which would you pick and why?

Én/Me: Legyen az első egy cel kép. Még néhány éve a néhai Pres Romanillos oldalán nézelődtem, amikor, legnagyobb megdöbbenésemre, egy gyönyörű CEL képre bukkantam a magyar egészestés Fehérlófiából (1981). Ekkor tudatosult csak bennem, hogy milyen szakmai elismerésnek örvend Jankovics Marcell filmje a határainkon túl is. Úgy tudom, ebből a filmből csak ez az egyetlen, árva kép érhető el jelenleg és már csak a Livlily-n található meg.
A legnehezebb az lenne ha egyetlen rajzot kellene megjelölnöm kedvencként. Bár valószínűleg a vonalak ősattyától, Milt Kahl-tól választanék egyet, most mégis inkább kibújok egy ilyen választás alól. Legyen a következő egy HÁTTÉR inkább, a Susi és Tekergőből (1955). Ez a kép kicsit ellentmondásos. Annak ellenére hogy nem túl világos és tiszta, mégis gyönyörűnek látom. Jelenthet egy koszos utcát is neked, vagy meglátod benne a kiskaput középen, ami (talán) a világosságra vezet. Ezt alkatilag mindenki máshogy láthatja. Ha el akarnék mesélni egy saját történetet, hasonló környezetet és hangulatot választanék hozzá.
A harmadik pedig legyen egy MOZGÁSPRÓBA. A mostani kedvencem tulajdonképpen egy egész rövidfilm, ez pedig a Mickey's Fire Brigade. Az idő már megérlelte,1935-ös, tehát most töltötte be a 77-et. Az egyik legrégebbi mozgáspróba-rövidfilm, ami bármelyikünk számára elérhető egy YouTube felhasználónak köszönhetően. Bámulatos, hogy még mindig hat a film. A színes verzióját még nem láttam, de csak a vonal-verzióját nézve is végignevetgéltem az egészet, az ötletességét és a gyönyörű, bevállalós mozgatását. Bámulatos, gyönyörű animáció van benne a kezdeti időkből.
Let the first be a cel image. A couple of years ago I was browsing on the site of the late Pres Romanillos when to my great surprise, I came across a beautiful CEL picture from the Hungarian feature film, Son of the White Mare (1981). It was only then I realized how greatly Marcell Jankovics’s film acknowledged across the boundaries. As far as I know, this is the only picture available from this film, and today it can be found on Livlily only.
The most difficult would be to name only one picture as my favourite. But I would probably pick one from the forefather of the lines Milt Kahl, I’d rather avoid such choice now. .) Let the next one be a BACKGROUND instead from the Lady and the Tramp (1955).
This image is a bit contradictive. Despite that it is not too bright and clean I still see it as beautiful. It could mean a dirty street for you, or you notice the little gate in the middle which might lead you into the light. Probably everybody sees it according their own temperament. If I wanted to tell my own story, I would choose similar environment and atmosphere.
The third one is a PENCIL TEST. My favourite at the moment is a really short film in reality, that is Mickey's Fire Brigade. Time has matured it, dates back to 1935, so it turned 77 now. This is one of the oldest pencil tests available for any of us, thanks to a YouTube user. It is amazing how the film still has an effect on me. I haven’t seen the colour version of it, but watching only the line-version, I laughed all through, its creativity and the wonderful, daring movements. It has an amazing, beautiful animation from the early times.



Steven: Az időbeosztás fontos a sikeres animációhoz. A legnagyobb veszély, hogy kiéghet a kreativitásod. Kérlek beszélj egy kicsit arról, hogyan találod meg az egyensúlyt az Eleven Vonalak Könyvtára, a versenyek és a munkahelyed között.
Time management is an important value for successful animation production. Especially with the danger of burning out your creativity. Please talk a bit about balancing Living Lines Library, your competition entries and also production through your employment.

Én/Me: A reklámszakma, amiben jelenleg dolgozok, kissé kiszámíthatatlan és a január feszített tempóban telt a munkahelyen. Ráadásul a hónap végére volt időzítve egy fonosabb projekt is, ami kicsit bizonytalanná tette a részvételemet a versenyen. Tehát csak munka után és hétvégéken tudtam foglakozni a dologgal, ezért pl. fontos szempont volt, hogy a január 31 napos. Minden rendelkezésre álló időre szükségem volt, ami mindig túl kevés a leadásig, ezért ilyenkor egy egyszerű, mágikus trükköt alkalmazok, hogy szétfeszítsem a napi maradék órák és percek számát: kevesebbet alszok. :) Amúgy is nehezen állok le, ha elkezdek valamit és nem is tudnék nyugodtan aludni, mert csak ezen jár az agyam. Hogy a lendület kitart-e egy hónapon át, vagy tovább is, az mindig csak az ötlettől függ.
A munkahelyen nem volt gond a teljesítményemmel, a hónap végére ígért projekt átcsúszott februárra és 31-ére kivettem egy szabadnapot is.
Egyébként innen Európából, Magyarországról nézve az a csalás az egészben, hogy amikor az utolsó estén még javában dolgozunk az utómunkán és én idegesen nézegetem az órámat, mert vészesen fogy az időnk és végül elérkezik a rettegett éjjfél, szóval, mindezek után mi még mindig dolgozhatunk 6 órát az időeltolódás miatt! :D Már elmút éjjfél és mégsincs éjjfél, sőt még van 6 órám! A végén nagyon fontosak ezek a plusz órák. Pl. ekkor hajlítottuk meg a kirepülő cigaretta egyenes füstcsíkját, hogy szép legyen az íve vagy a végleges render tömörítése is ekkor zajlott, hogy megfelelő méretű legyen az animáció a feltöltéshez, ami szintén nem elhanyagolható része az egésznek. Az Eleven Vonalak Könyvtára közben pihent egy kicsit, persze a látogatók ébren tartották.
Advertising, in which I presently work, a little bit unpredictable and January was a bit too busy at my workplace. What is more, there was a deadline of an important project at the end of the month which all made my taking part in the competition a bit uncertain. So I could only deal with it after work and at weekends, therefore it was important for me that January consists of 31 days. I needed all the time available, which is always short before the submission, so in these cases I use a simple magic trick to lengthen the days and hours: I sleep less. :) It is already hard for me to stop doing something once I started I couldn’t sleep anyway, because it is always on my mind. Whether the drive lasts for a month or even longer depends on the idea.
There wasn’t any problem with my performance at my workplace, the project promised until the end of the month shifted to February and I took a day off on the 31st.
Otherwise, looking at it from here, Europe, Hungary the cheat in the whole thing is that when we are still working on the post work and I’m constantly looking at my watch nervously, because the time goes by and the dreaded midnight comes, we can still work 6 hours because of the time shift. :D Midnight passed and it is still not midnight, what is more I have 6 hours more! These extra hours are very important at the end. For example, we bended the straight smoke stripe of the flying cigarette to make the arc nicer, or the compressing of the final render was in progress, to make the animation the required size for the upload which is also not a negligible part of the whole.
In the meantime, the Living Lines Library rested a bit, but of course the visitors kept it alive.



Steven: A Mother Earth a hetedik munkád a 11 Second Club-on és a második nyertesként. Minden versenymunkáddal egyre nőtt a csodálatom, hogy te következetesen keresed a kihívásokat és kísérletezel a különböző stílusok és ötletek között. Kérlek, beszélj egy kicsit a motivációidról/indítékaidról a belépéseket illetően.
Mother Earth is your seventh entry in the 11 Second Club, your second as winner. Throughout each entry, I have grown to admire your consistent wish to challenge and experiment with different styles and ideas. Please talk a bit about your motives for entering.

Én/Me: Úgy érkeztem a 11 Second Club-ra, hogy az első versenyem előtt 2 hónappal nyertem a CGTalk mini-animációs versenyén. Nem voltunk sokan versenyben, de ez az eredmény mégis felbátorított és úgy gondoltam, fajsúlyosabb területen is kipróbálom magamat. Ekkor nagyjából még csak egy éve dolgoztam 3D-vel (korábban néhány évig digitális 2D-vel, Anime Studio-val, azelőtt pedig csak a jobb kezemmel animáltam). A hibátlan mérlegű, ultratehetséges BJ Crawford tündöklésének idején érkeztem a terepre, ami nem volt túl biztonságos időszak egy kezdő számára. Az első két 3D munkám után rá kellett jönnöm, ha aktuális akarok lenni, érdemes lenne visszatérnem az eredeti technikához. Ennek a váltásnak, hál' Istennek, meg is lett az eredménye a Power TV promóciós animációjával. Legeslegelőször egyébként pont egy évvel a nyertes munkám előtt kezdtem el 11 másodperces hangra dolgozni, még 2008 októberében. A 'Valaki nyerni fog' témájára nálam egy 2D és egy 3D karakter nézett volna farkasszemet egymással (ez a technikai keverés nagyon jól passzolt a hanghoz és szerintem a közönség is értékelte volna, de akkor még nagyon kezdő voltam 3D-ben és csak egy lipsync tesztig jutottam). Ezt az ötletemet csináltam meg végül a Power TV utáni versenyemen (bár közben már készült egy vegyes animáció Bruno Carias Fogaça-tól). Ez a bejegyzésem egy szép átmenet volt a következő munkámhoz, amivel visszatértem a kezdő technikához, a 3D-hez, már valamivel tapasztaltabban. Innentől lassan alakot öltött egy történet, egy sztori, ami mindig kell a közönségnek, hogy jól szórakozzon. Ettől kezdve már ez vezérelt.
Kicsit irónikus, hogy most, amikor hosszabb idő után ismét 2D nyertesek vannak a 11 Second Club-on, ezt a tündöklést pont én (Livlily szerkesztő) töröm meg egy 3D munkával.
I won at the CGTalk mini animation challenge 2 months before I arrived at The 11 Second Club. There weren’t many of us at the competition, yet this result encouraged me to try myself out in a more serious field. At that time, I had only been using 3D for my works for about a year. (I used digital 2D, Anime Studio before that, and even before, I used only my right hand for animation.)
I arrived at the territory during the shining of the flawless scaled, ultra-talented BJ Crawford, which wasn’t a safe period for a beginner. After the first two 3D works I had to realize that if I want to be timely it would be worth returning to the traditional technique. Thank God this change proved to be reasonable with the promotional animation of the Power TV. It was exactly a year before my winning work that I started animating on 11 seconds’ voice, back in 2008 October. For the Somebody's Gonna Win’s topic I would have done a 2D and a 3D character looking at each other, face to face (this mixing of techniques matched the voice, and probably the audience would have appreciated it, but at that time I was a beginner in 3D and I could only do a lipsync test). I finally did this idea after the competition following Power TV (although in the meantime a mixed animation had already been made by Bruno Carias Fogaça). This entry was a nice transition to my next work by which I returned to the beginnings, the 3D, somewhat more experienced. From here onward, a story was beginning to take shape, which the audience always needs to have fun. From that time this was my main motivation. It is a little bit ironic, that now when the traditional technique has returned to the 11 Second Club with the winning works, it is me (editor of Livlily) who breaks this glory with a 3D work.



Steven: Amikor a fórumon bejelentetted a szándékát, hogy ismét versenyzel, elismerted a következőt:
"A legutóbbi versenyem után egy kicsit nyavajogtam itt, hogy többet nem versenyzek :), de be kell látnom, ez egy kicsit elhamarkodott kijelentés volt."
Ez is egy kiváló példa arra, hogy ismeretlen területek feltárása a csalódás rizikóját rejti magában. Egy vagy más alkalommal, egy kezdőtől a legnagyobb stúdiókig, mindannyian éreztünk már hasonló csalódást. Sokan csak örülünk, hogy ismét köztünk láthatunk. Beszéljünk egy kicsit a júniusi versenyed utáni reakciódról és a visszatérésed okairól.

Upon announcing your intention to enter again, you acknowledged the following:
"After my latest outcome I had a little moan here at the forum, that I will never compete again :), but I have to admit, it was a bit too rash statement. "
It is a prime example that exploring unfamiliar territory can come at the risk of disappointment. At one time or another, from the beginner to the largest studios, we all have felt this disappointment. Many of us are just glad to see you back. Please talk a bit about your reaction to June's competition and your reasons for returning.

Én/Me: Tudom, ez még mindig nem lesz túl kézzelfogható magyarázat, de miután első lettem 2009-ben, volt egy olyan érzésem, hogy fogok még nyerni az oldalon. Ezt az álmot kergettem. És nagyon akartam nyerni. Mindig úgy versenyzek, hogy nyerni akarok. Nem csak részt venni, vagy kipróbálni magamat a terepen, hanem nyerni. Ez az igazság. Már az első alkalommal, amikor elkezdtem a versenyzést, akkor is így volt. Tehát, tulajdonképpen a 2011 júniusi versenyének eredménye már az ötödik csalódás volt számomra. :) Minden alkalommal mindent beleadok, hogy a munkám az akkori legjobb tudásomat tükrözze. Rövid fejszámolást végeztem és az 5. helyezett Animated Heaven, illetve a dobógós 3. Chatty Cathy Pinocchio után most kellett következnie a megálmodott dicsőségnek. :D Elhagytam az egy helyben mocorgós mozgatást és rákényszerítettem magamat az egészalakos animációra, amit amúgy is többet kellene gyakorolnom. Két karakterrel dolgoztam, egy jelenetben mozgattam midkettőjüket és nem akartam elcsalni a jelenetet vágásokkal, hogy ne kelljen őket egyszerre mutatnom. (Egyébként most fedeztem csak fel, hogy akkor Kenny Roy is kommentálta ezeket az erőfeszítéseket. :) Szerintem az ötlet nagyon jó volt, úgy értem, szépen reagált A király beszédéből választott szövegre: Egy oroszlán, aki az állatok királya, de aki ennél többet hisz magáról és az idomárjánál (azaz az embernél) is feljebbvalónak képzeli magát. Ő egy cirkuszi látványosság, mert az a különleges képessége van, hogy tud beszélni ("I have a voice!"). Ő King, a beszélő oroszlán! Szóval beleadtam megint mindent és az első 11-be sem sikerült bekerülnöm. :)
Bosszantott hogy utólag azt hallottam vissza, hogy néhányan nem tudták túltenni magukat a merev oroszlánsörényen és ettől másra sem tudtak figyelni. Sajnálom, ha ezzel a viselkedéssel csalódást okoztam valakinek, de képtelen voltam szó nélkül hagyni a dolgot. Azóta persze, a közönség reakciójának tükrében, újraértékeltem ezt az animációt. Amellett, hogy továbbra is kitartok néhány érdeme mellett, tisztábban látom már a hibáit. A dühöm már elmúlt, beledolgoztam a Mother Earth aranyifjú karakterébe. :)
I know this is not going to be a tangible explanation, but after coming first in 2009, I had a feeling that I will win again here some day. I was chasing this dream. And I really wanted to win. I always compete because I want to win. Not just taking part, trying myself out in the field, but win. This is the truth. It was like this, even at the first time when I started competing. Therefore, the final results of 2011 June’s competition was my fifth disappointment. :) On every occasion I do everything to make the current work of mine reflect my best knowledge at that moment. I did a little mental arithmetic and after the fifth position of Animated Heaven and the third position Chatty Cathy Pinocchio the glory I dreamed about had to come at this moment. :D I left the 'only-locally' movements behind and forced myself to make full-body animation which I have to practice anyway. I worked with two characters in one scene and moved both of them. I didn’t want to cheat the scene with editing so that I don’t have to show them at the same time. (Otherwise I’ve just discovered that Kenny Roy commented this work of mine) I think the idea was great, I mean, he reacted nicely to the text chosen from The King’s Speech. A lion, who is the king of animals, but he thinks more of himself and he thinks he’s even superior to his tamer (the man). He is just a spectacle in a circus, because he has a special talent: he can speak ("I have a voice!"). He is King, the talking Lion! So I did my best again and couldn’t even get into the first 11. :)
I believe the comments annoyed me, that some people couldn’t disregard the stiff lion’s mane and couldn’t pay attention to anything else. Yet upon reflection, I’m sorry if I was a disappointment to anybody with this behaviour. I have reassessed this animation since then according to the audience’s opinion. I believe it has some nice merits, however I can see its faults more clearly. My fury has passed, which I worked it into the play-boy character of Mother Earth :)


Steven: Azt is kijelentetted, hogy újra mepróbálod kitolni a saját határaidat. Kérlek, beszélj kicsit arról, hogy amikor elkezdtél a januári versenyre készülni, milyen célok vezéreltek.
You also stated your intention to once again push your own boundaries. Please talk a bit about any goals you had when starting January's competition.

Én/Me: Nagyon izgatott lettem, amikor megtudtam, hogy Han Liane-Cho ismét versenyben van a decemberi versenyen. Ő egy hónappal előttem nyert, még 2009-ben, szintén 2D munkával. Mivel azóta sem versenyzett, gondoltam, megint biztosra akar menni és nyerni fog. Beparáztam, hogy másé lesz a sztori. A 11 Second Club nyertesek közül eddig csak néhányan próbálkoztunk azzal, hogy 2D eredmények után 3D-ben is megszerezzük az első helyeket. Az egyik legeredményesebb harcos a brazil Bruno Celegão Monteiro, aki kétszer nyert 2D munkával és 3D-vel 3. is lett. Még nem jött ki a decemberi eredmény, amikor elkezdtem agyalni a januári dialógon. Továbbra is az a régóta hajszolt álomkép vezérelt, hogy lesz-e végre valaki, egy animátor, akinek 2D-ben és 3D-ben is sikerül nyernie. Ez jó kis sztori lenne! :)
I became very excited when I heard that Han Liane-Cho is again in competition in December. He won a month before me back in 2009, also with 2D work. Since he hasn’t competed ever since I thought he wanted to go for sure and he was going to win. I got frightened that the story will be someone else’s. :)
From all the winners of 11 Second Club only a few of us tried to win the first position with 3D works after the good 2D results. One of the most successful warriors was the Brazilian Bruno Celegão Monteiro who won two times with 2D work and once he came third with 3D. The December result hasn’t came out when I started brainstorming on the January’s dialogue. My main drive was still: will there be anybody, an animator, who manage to win in 2D and in 3D as well? That would be a good story!





Steven: A hang a bollywoody Deewar című filmből való. A hindi nyelv idegen neked? Ha igen, befolyásolta a választásodat, hogy a szájszinkont már a munka elején meganimáld?
The audio was taken from the Bollywood film Deewar. Is Hindi-Urdu a foreign language to you? If so, did this influence your choice to animate the lip sync early in production?

Én/Me: A Chatty Cathy Pinocchio-nál változott egy kicsit a munkamódszerem, azóta kezdem az animációt a szájszinkronnal. Magyar animátorként nem könnyű eltalálnom a megfelelő szájállásokat, hangozzon a szöveg angolul vagy bármilyen más nyelven. Ha először a karakter animációját csinálom meg, utána (a hónap végén) már nem maradna túl sok energiám ilyen fontos részletek kidolgozásásra. Ezért előreveszem a szájállásokat. Tehát, mindenek előtt eltöltök néhány estét ezzel és csak utána kezdem a test animációját és folyamatosan csiszolgatom a szájakat, így tulajdonképpen ezzel foglalkozok a legtöbbet a munka során.
A hónap elején még nagy az igalom és nincs is meg teljesen a fejemben a jelenet vagy a karakter. Mégis el tudom kezdeni a munkát a szinkronnal (muszáj elkezdenem az egyre fogyatkozó idő miatt is). Ha ezt a nagy nehézséget okozó részt sikerül legyűrnöm, máris nyugodtabb és felszabadultabb leszek. Örömömben árnyékbokszolok egyet a szoba közepén és folytatódhat is a munka: Kezdődhet végre a lényegi animáció!
My working method changed a bit at Chatty Cathy Pinocchio, I always start the animation with the lipsync since then. As a Hungarian animator, it is not always easy to find the right lip positions, let the dialogue be in English or in any other language. If I did the character’s animation first, I wouldn’t have any energy to work out the important details at the end of the month. So I do this part first. Therefore, I pass some evenings with the lipsync, and only then I start the animation of the body and I keep refining the lip positions so I deal most with it during the whole work.
The excitement is great at the beginning of the month and I don’t have the whole scene or character in my head. Still, I can start the work with the lipsync (I must begin because of the diminishing time.) If I manage to overcome this difficulty, I will calm down. I do a little shadowboxing in the middle of the room and thus the work can be continued: the actual animation can begin!



Steven: A munkáról folytatott beszélgetésem során az indiai animátor, Dapoon Rai Dewan megjegyezte, hogy az előadásmód kiválasztása nagyszerűen megegyezik az indiai filmkultúráéval. Kérlek, beszélj a karakterek és a környezet tervezési szakaszáról.
During a conversation with Indian animator Dapoon Rai Dewan, he commented that your acting choices fitted admirably to Indian film culture. Please talk a bit about your planning stage for these characters and environment.

Én/Me: Úgy álltam a hanghoz, hogy nekem ez nem egy halandzsa szöveg volt (bár nem értettem egy szavát sem), hanem egy hindi nyelven elhangzó szöveg. Szó szerint véve. Ez talán tükrözi földhözragadtságomat, de nem akartam semmibe venni az eredetét és nem akartam olyan animációt csinálni, ami 'csak úgy jön' a hangra. Ez a megközelítés máris magában hordozta a külső megjelenést. Az elején a környezet még csak homályosan derendett, de egyértelmű volt, hogy tipikus indiai karaktereket akarok látni a jelenetben, barna bőrrel, fekete hajjal és nagy nagy bajusszal. (A második ötletem ekkor csak annyi volt, hogy nagy bajusszal magyaráz az első karakterem, majd a második rákontráz egy még hatalmasabb bajusszal). Képzeletben máris indiai helyszíneken jártam és elkezdtem keresgélni a neten. Kerestem képeket indiai emberekről, kerestem utcákról, utcazenészekről, koldusokról, turbánokról és szitárokról. Felvételeket néztem, hogyan játszanak gitáron és szítáron, hogyan fogják a hangszert vagy hogyan ülnek játék közben. Tehát a lehető legindiaibb bejegyzést akartam elkészíteni. A környezetnél konkrétan egy építészeti motívumot kerestem. Azt amit először sziluettekben találtam meg a jellegzetes tetőformákban. A lehető legegyszerűbben akartam megoldani a környezetet, de egy sziluettnél mégis többre volt szükségen, így jutottam el végül a végleges referenciámig.
Szóval, tipikus, az első másodpercben beazonosítható közeget akartam, reagálva a szövegre, ami mindig is fontos szempont volt nálam. Úgy gondoltam, hogy minden szituáció, ami nem kapcsolódik a nyelv eredetéhez, kicsit sántítani fog. Végül, tudatosan vagy tudattalanul, a feliratozással mindenki számára olvashatóvá tettem a jelentését ennek a 'halandzsa' párbeszédnek és ezzel talán más fénybe került néhány versenymunka.
My approach to the voice was that it wasn’t a jabber (although I didn’t understand a word of it), but a text in Hindi language. Taking it literally. This might reflect that I’m stuck-in-the-mud but I didn’t want to ignore its origin and didn’t want to make an animation that “just came to my mind” for the voice. This approach already implied the appearance. At the beginning, the environment only appeared vaguely, but it was obvious that I want to see typical Indian characters with tanned skin, black hair and big moustache. (My second idea at this point was that my first character with big moustache would talk and the second character with an even bigger moustache would respond.) I was already walking at Indian locations in my mind, and started searching on the net. I was looking for pictures of Indian people, streets, street musicians, beggars, turbans and sitars. I watched shots of how people playing the guitar, the sitar, how they hold the instrument or how they sit while playing. So I wanted to make the most Indian entry. As for the environment, I searched for an architectural motive. The one I found in silhouettes at first in the characteristic roof shapes. I wanted to solve the environment as simply as possible, yet I needed more than a silhouette, that’s how I got to my final reference.
I wanted a set that can be identified in the first second, reacting to the text which has always been an important factor to me. I thought that every situation which is not in connection with the origin of the language just wasn’t right for me.



Steven: Megvitatva az előző interjúdat EricScheurral, megemlítetted Eric Goldberg hatását a gyönyörű ívű és formájú gesztusaid felépítésére. Kenny Roy hangsúlyozta ezt az eCritique-ban, kiemelve 137-147. kockákat. Beszélnél róla, hogy miért adtál hozzá ilyen fajta túlzásokat a 3D munkádhoz?
Discussed in your previous interview with Eric Scheur, you mentioned the influence of Eric Goldberg for building beautiful arcs and shapes in your gestures. Kenny Roy highlighted this in your eCritique, particularly on frames 137-147. Can you talk a bit about adding these kinds of exaggerations into your 3D work?

Én/Me: Az ilyen hirtelen mozdulatok megkívánják ezeket a torzulásokat és Malcolm lehetővé tette ezeket számomra (ez most nem egy promóciós szöveg volt :). Norman-nel dolgoztam eddig, mert szeretek vele dolgozni, de hasonló lehetőségek csak korlátoltan vannak jelen az ő rigjében. Most jóval könnyebben tudtam kezelni az egész karaktert. Bár az elején kockázatosnak tűnt ez a váltás (Malcolm külseje első ránézésre nem tűnt átgyurmázhatónak és korábban nem is dolgoztam vele), végül mégis a lehető legjobb választásnak bizonyult. Úgy nyújtottam, ahogy csak akartam és olyan pózokba állítottam be, ami jólesett. Szuper volt ez a felszabadultság! Olyan íveket rakhattam a karakterem sziluettjébe és olyan könnyedséggel, amit csak a rajzolás tett addig lehetővé. A negatív karakterem záró mozdulatánál, a Kenny által említett résznél, kicsit túlmentem a rig nyújtotta lehetőségeken és vertexesen is belenyúltam az ujjakba, hogy az ívek még jobban segítsék a kéz gyors átfordulását.
A Power TV-hez az Aladdin képkockáit nézegettem, és most is volt animációs referenciám. A hónap elején, amikor az ötlet még csak formálódott, energikus és (nagyon) dühös karaktereket kerestem az animációs filmtörténet figurái között. És hamar rájuk is találtam, ráadásul ketten is voltak, egy filmben, egy konyhában: Skinner és Colette, a Ratatouille-ből. Kivágtam a filmből a jeleneteiket és néhányszor átfutottam őket. Az idő szűkössége miatt ezekkel a zseniális referenciákkal nem kerülem olyan közelségbe, mint a Power TV esetében Mr. Goldberg munkájával, de a saját mozdulataim felvétele előtt volt egy ilyen rövid állomása a Mother Earth-nek.
These kind of sudden movements require these distortions and Malcolm made it possible for me (this was not a promo text :). I have been working with Norman until now, because I like working with him, but similar potentials were limited in his rig. I could handle the whole character more easily. Although at the beginning, this change seemed a bit risky (Malcolm’s appearance didn’t seem transformable at first sight and I hadn’t worked with him before), it proved to be the best possible choice in the end. I could stretch him however I wanted and set him into any poses I pleased. This liberty was superb! I could put arcs in my character’s silhouette with such an ease which was only possible in drawing before. At the closing gesture of my negative character – the part Kenny mentioned – I passed beyond the potentials of the rig and moved the vertex points of the fingers as well, so that the arcs would help the quick turning over of the hand.
I watched the frames of Aladdin for the Power TV, and this time I also had an animation reference. At the beginning of the month, when the idea only started to take shape I searched for energetic and furious characters among the figures of the animated film history. I soon found them: there were two of them, in one film, in the same kitchen: Skinner and Colette, from Ratatouille. I cut out their scenes from the film and run them through a few times. Since the time was very short, I didn’t get so close to these brilliant references as in the case of Mr. Goldberg’s work at Power TV, but Mother Earth had a little station a before shooting my own movements.



Steven: Beszélj róla, hogy az eCrituque hogyan növelte vagy bővítette az eredeti ötleteidet, amikor nekiláttál animálni.
Talk about how the eCritique enhanced or expanded on the ideas you had originally set out to animate.

Én/Me: A legviccesebb momentum rögtön a kritika elején volt, amikor Kenny a vezetéknevem kiejtésével próbálkozott. :D Nos, innen üzenem, hogy nem így ejtem a nevemet, de ezt leszámítva minden megjegyzésével egyetértettem. Nagyon-nagyon jólestek a dícsérő szavak, de a műsoridő fele elment ezzel, már azt hittem nem is fogok tanulni a dologból. Persze csak viccelek. Nagyjából minden javítandó részt értettem és változtattam is a jeleneteken a HD render előtt (persze nincsenek látványos változások). Őszinte leszek: Eddig hatszor hallgattam végig, egyre tisztább a kép, de még mindig vannak homályos foltok, amiket nem tudtam lefordítani. Ez az én nagy projektem: Az angol projekt. De rajta vagyok az ügyön, nem adom fel, még meg fogom hallgatni párszor és segítséget is kapok hozzá. Mindig jó visszajelzéseket hallani, főleg, ha azok a gyengeségekre vonatkoznak. Köszönöm megint az energikus elemzést és sok sikert Kenny-nek a rövidfilmjéhez. Remélem, valami különleges van születőben. :)
The funniest moment was right at the beginning of the eCritique, when Kenny was trying to pronounce my surname. I agreed with all of his comments, but I’d like to tell him, this is not the way I pronounce it :)
I was very pleased to hear the praising words and changed the scenes before the HD render (although I was pleased to not have to make many wholesale changes). I must add that unfortunately, English isn't my first language so I had some problems understanding. But I'm on it. I'm not going to give it up, I’m going to listen to it a few more times and I’ll get some help as well.
I believe it is always good to listen to feed back, especially if they refer to your weaknesses. Thanks again for the energetic analysis and good luck to Kenny for his short film, The Little Painter. I hope something special is about to be born. :)


Steven: Ahogy korábban említettük, már hétszer indultál a versenyen. Kérjük beszélj kicsit a bejegyzésekről, az erősségekről és gyengeségekről egyaránt.
As mentioned above, you have now entered seven times. Please talk a bit about your portfolio of entries, reviewing both your strengths and weaknesses.

Én/Me: Rendben. Megpróbálok lényegretörő lenni, hogy ne tartsam fel nagyon az utánam következő nyertes interjúkat.

1. 2009 augusztus : Blake 'Charlie' Black (képreklikk)
Izgalmas kezdés. A szavazáskor tudatosult csak bennem, hogy nem volt eredményes az animációm feltöltése. :) Kisebb agyvérzés és eszeveszett kontakt keresés után a YouTube feltöltésem dátumával bizonyítottam, hogy kész voltam időben.
Charlie története még nagyon a magánszférámból merített ötlet volt. Minden az elhangzó névre, a Charlie-ra épült. A karakterre. Az én felfogásomban a nagyszerű Charlie Chaplin-re, akinek ez a kissé skizoid előadóművész képzeli magát. Aranyos a végén az asztali balett megidézése, de összességében nem érthető a szitu. Az animáción bőven lenne javítanivaló, de első próbálkozásra nem vészes. Szeretem az öltöző hangulatát. Az öltözőét, ahol nem tükröződnek a plakátok :) (ami azt is jelenti, hogy a végén két karaktert animáltam).

2. 2009 szeptember: The Woman Who Drank Too Much
A leghosszabb munkám, a leggyengébb eredménnyel. Konkrétan a 'Short Film' kategóriába akartam bekerülni vele, de nem jött össze. A film noir stílussal már megint nem túl friss közegből, a szintén személyes, régi kedvencek közül merítettem. Kicsit közönségesebb vizekre eveztem a lezárással, de a cím megjelenése ötletes. A hangulat itt is kedves nekem, szeretem a 'Nagy Bar' feliratot az üvegen, de be kell látnom, ez életem leggyengébb animációja Norman-nel. Utólag csodálkozok, hogyan sikerült befejezni mindezt munka mellett négy hét alatt (emlékszem, ahogy egy átdolgozott éjszaka után a bevilágításért/renderért felelő kolléga munkaidőben az asztalára borulva alszik :)

3. 2009 október: Power TV Promo
Ötletes és friss! Egy újfajta megfogalmazás az oldalon. A szöveg szó szerinti megközelítését (az elhangzottak megelevenednek) értékelte a közönség. Az animáció nem tolakodó, visszafogott és szép (a végén zavar, hogy a fej és a Földgólyót tartó kéz egyszerre állnak meg), de az ötletek sokasága túlnő ezen. Ez a legfőbb erénye: az ötletek. Az 'Unique + Unusual' kategóriában azóta is az első helyen vagyok vele, ami csodás!

4. 2010 augusztus: Animated Heaven
Megint nem tiszta a szituáció. A szavazáskor még a cím sem adott kapaszkodót a helyszín beazonosítására. Szeretem a színeit. Animációban felemás. A 2D-s nénike (aki egyébként Bishop rajzolt verziója akart lenni) nem kifejezetten erős, és kissé repetitív, de a második félidőre jobb lesz. A 3D karakterem nem méltó 2D-s elődjéhez (a Power TV promóteréhez), rémesen keveset mozog. A kézről nagyon hiányoznak az apró gesztusok, amikor az idős hölgy mellett látjuk. A legkimerítőbb munkám. Ismét az ötletnek, a technikák vegyítésének köszönheti 5. helyezését.

5. 2011 március: Chatty Cathy Pinocchio
Fura a cím. Hangulatos. Szép animáció. Elnyújtottam a végét, túl sokáig látjuk Pinokkiót szöveg nélkül, ami elég kockázatos vállalkozás és amit inkább látványosabb mozgatásnál értékel a közönség, nem pedig egy kontrasztot erősíteni hívatott, visszafogott karakternél. Szép apró gesztusok mindkettőjüknél. Nagy hibája az ördög túlmozgatása és a gesztikuláló kéz kitakarásai. A gyertyaláng lehetne szebb, de nagyon szeretem a hangulatát.

6. 2011 június: King the Talking Lion
Sajnos nem működik a szereplők közötti kontraszt. Szintén túlmozgatott. Annyi benne a mozgás hogy nem is tudjuk kire fókuszáljunk. Egyébként, külön nézve a karaktereket, szeretem az animációját (az utolsó jelenetet leszámítva, ahol a színeket sem sikerült eltalálnunk). A legelején nem érzem az oroszlán idegességét. Vannak benne szép részletek (az idomár játéka a koronával vagy a kompozíció egyensúlyban tartása az oroszlán mozgásával), de annak ellenére, hogy egészalakos animációt láthatunk és nagyszerű az ötlet, nem hozta meg a várt eredményt. :D A sörény mozoghatna többet!
(Ezzel bezárult egy kör, mert számokban és csillagokban nézve ugyanazt az értékelést kaptam, amit az első versenyemnél.)

És végül a legutóbbi munkám.
7. 2012 január: Mother Earth
Végre szépen működik a kontraszt. Ebben a munkában azt szeretem, ahogy egy kicsit játszik a műfajokkal. Van egy viccesebb, túljátszott kezdése, ami lecsillapodik és a végére átfordul drámába. És ez a váltás egészen a legvégén lep meg minket, a földbe markolással. Tetszik ez a komolysága, egyfajta mélységet kölcsönöz a munkának, ami nem feltétlenül fiatalos (ha az oldal közönségét veszem), de mindenképpen érett. Az első karakterem széles gesztusai mellett a test is mozoghatna többet, kicsit változatosabb pózokkal. Többek között a kavarást a kezekkel (100-118. kocka), ami a referencia felvétel közben jött spontán mozdulat volt, szerettem a legjobban animálni. Érdekesség a Föld motívuma, ami összakapcsolja a Power TV-vel.

Alright. I’ll try to be to the point not to keep up the winner interviews coming after me.

1. August 2009: Blake ‘Charlie’ Black
(click image)
Exciting start. Only at the voting did I realize that uploading my animation wasn’t successful. :) After a little stroke and crazy contact searching I could prove with the date of my YouTube uploading that I was ready by deadline. Charlie’s story was yet fetched from my private life. Everything was based on the name, Charlie. The character. To my approach, this schizoid artist thinks he’s Charlie Chaplin. Conjuring up the table ballet is sweet at the end, but entirely, it is not intelligible. There could be a lot of correction on the animation, but it is OK, for the first time. I like the atmosphere of the dressing room. The dressing room, where the posters are not reflected (which also means I moved two characters in the end at the same time).

2. September 2009: The Woman Who Drank Too Much
This is my longest work with the weakest result. I wanted to get in the ’short film’ category with it, but didn’t succeed. With the film noir style, not from too fresh medium, but again I scooped from personal, old favourites. The closing was a bit more common, but the appearance of the title is creative. The atmosphere is again dear to me, I like the ’Nagy Bar’ inscription on the glass, but I must admit, this is the poorest animation I have ever done with Norman. I’m surprised how I managed to finish all this in a month beside my work (but I remember my colleague, who was responsible for the lighting and render, that he was sleeping on his desk in working time after a busy working night :)

3. October 2009: Power TV Promo
Fresh and full of ideas! A new kind of phrasing on the site. The audience appreciated the literal approach of the text (all what is heard becomes alive). The animation is not indiscreet, moderate and nice (it disturbs me at the end that the head and the hand holding the Globe stop at the same time), however, the abundance of the ideas grows over this problem. This is its main merit: the ideas. I have been first with it ever since in unique category - which is great!

4. August 2010: Animated Heaven
The situation is not clear again. At the voting, even the title did not give any clue to identify the location. I like the colours. The animation is ambiguous. The 2D old woman (who is supposed to be Bishop’s drawn version) not explicitly strong, a little bit repetitive, but it becomes a bit better at the second half. My 3D character is not worthy its 2D predecessor (the promoter of Power TV), he doesn’t move enough. The small gestures are missing from the hand when we see him beside the old woman. This is my most exhausting work. Again, it came in fifth place thanks to the ideas and the mixing of the techniques.

5. March 2011: Chatty Cathy Pinocchio
The title is strange. Evocative. Nice animation. I stretched the end, we see Pinocchio for too long without any text which is very risky a venture, and the audience appreciates only at more spectacular movements and not at a moderate character who only destined to strengthen the contrast. Nice, tiny gestures at both of them. Its big fault is the excessive moving of the devil and the coverings of the gesturing hand. The candlelight could have been nicer, but I like its atmosphere

6. June 2011: King the Talking Lion
Unfortunately, the contrast between the characters does not work. It is also over moved. There are a lot of movements and we do not know who to focus on. Looking at the characters separately, I like the animation otherwise (except the last scene, where we couldn’t find the right colours). At the beginning, I don’t feel the nervousness of the lion. There are nice details (the trainer’s game with the crown or keeping the balance of the composition with the lion’s movements), however, despite we see a full-length animation and the idea is great, it did not bring the expected result. :D The mane should move more!
(The first circle has been closed by this, because I got the same evaluation in numbers and stars as in the case of my first entry.)

And finally, my most recent entry.

7. January 2012: Mother Earth
At last, the contrast works well. What I like in this work, is that it plays around the genres a little bit. It has a funnier, overplayed start which cools down and turns into drama at the end. And this change surprises us at the very end, at the grabbing of the soil. I like its seriousness it gives a kind of depth to the work, which is not necessarily youthful (if I consider the audience of the site), but mature. The body of my first character should move more beside its wide gestures, with various poses. Among others, I liked animating the gesticulation with the hands (frames 100-118), which was a spontaneous movement during shot of the reference scene. An interesting motive is the Earth which connects it with the Power TV.


Steven: A YouAnimator-nak adott interjúdban, a Chatty Cathy előmunkálataival kapcsolatban megemlítettél más művészeket is, akik részt vettek a belépésedben. Kérlek, beszélj egy háttércsapat értékeiről.
During an interview for YouAnimator, discussing pre-production of your Chatty Cathy, you spoke of other artists who contributed towards your entry. Please discuss the value of having a network/team.

Én/Me: Nagyon fontos a munkáimban a segítőtársak szerepe, nélkülük csak egy félszárnyú albatrosz vagyok, ezért tértem ki abban az interjúban is erre.
Mert a kézzel rajzolt Power TV Promo sem állt volna össze egy összefűzött egésszé, ha akkor Pépp Csaba nem segít az utómunkában. A Mother Earth-nél elég kedvezőtlenül jött ki a lépés és a limitált segítők helyett túl sok kézen ment keresztül a munka, mire elkészült. Barátaim, akikkel már régóta együtt dolgozok, januárban nagyon le voltak terhelve a munkahelyükön és egyikük sem tudta biztosra mondani, hogy be tudna-e segíteni, ha indulnék. A templomot és a pálmafákat már az elején megmodelleztem, de a fontosabb karakter kiegészítők elkészítésében (turbán, szőnyeg) most egy régi kollégám, Patrice Creusot segítségét kértem. A bevilágítást és render beállításokat Siklósi Szabolcsnak, az utómunkát Maczó Lászlónak köszönhetem (anno ő segített nekem a Livlily blogmotorjának módosításaiban is). Amikor jött a cigaretta ötlete (hogy kitöltsem az első rövid mondat utáni csöndet és hogy kicsit unszimpatikussá tegyem a karakteremet), keresnem kellett egy effektest is. Korábban kerültem az ilyen plusz és felesleges kiegészítéseket, de most szükségem volt rá. Kellett, hogy teljes legyen a történetem. A cigarettafüstöt Chovanetz Attila szimulálta. Négyükből ketten jelenleg a Digic Picturesnél dolgoznak, ez is magyarázza a leterheltségüket és az időhiányukat. A szitárt egy 3D model könyvtárból töltöttem le. Megváltoztattam a színeit, húrokat feszítettem rá és már meg is volt egy fontos szereplőm.
Ha ilyen sokan dolgozunk egy projekten, mindig érdemes átgondolni a munkamenetet. Én 3D-ben képtelen vagyok leadni viewport rendert. Ha pl. a bevilágítás tesztelésére csak az animáció befejezése után ugrunk neki, nem valószínű, hogy ekészülök időben. 3D munkánál mindig kell valamennyi idő a renderre és az utómunkára is, tehát néhány nappal a leadás előtt már kész kell lennie a végleges animációnak. A füsttel kapcsolatban minél hamarabb le kellett tisztáznom az első 40 kocka mozgását (ezen a részen volt közvetlen kontaktban a karakter a cigarettával), ami nem volt egyszerű, mert csak az egész és végleges jelenetet nézve látom biztosan, hogy működik-e pl. az eleje és én a befejezésig folyamatosan csiszolgatom a részleteket. Úgy volt, a végén lesz egy kis homok effekt is, amikor az utcazenész felmarkol egy kevés földet. Ez végül elmaradt, macerás is lett volna leszimulálni és megoldottam a dolgot néhány apró földdarab lehullásával.
A bevilágítás a hónap közepe táján tisztult le, ekkor ért rá Szabi. Az első tesztek még egy nagyon vázlatos mozgású karakterrel, de már a végleges környezettel készültek. Később ezt a fényforrásokat tartalmazó jelenetet frissítettük a folyamatosan tisztuló animációval. A legvégére volt egy olyan ötletem (elkerülendő a végleges renderből adódó támadásokat), hogy az egészet fekete-fehérben ill. barnás-fehérben töltöm fel. Ezt eltitkoltam a bevilágító előtt is, most szerez róla tudomást, de végül képtelen voltam lemondani a színeiről és a hangulatáról.
Nagyszerű a verseny izgalma, hogy gyorsan és határozottan le kell tisztázni a konceptet és hogy praktikusan át kell gondolni a lehetőségeket és a munkamenetet (és hogy ezt következetesen végig kell vinni). Örülök, hogy ebben másokat is rá tudok venni a munkára, akik nem anyagi megfontolásból, hanem szívességből dolgoznak nekem. Megfizethetetlen ez a segítség és csak a stáblistával tudom meghálálni. Örülök, hogy ők is hisznek a végeredményben.
Imádom ezt a szervezkedést a munka alatt, ami ugyanannyira izgalmas nekem, mint az animáció elkészítése. Azzal együtt, míg végül 5-én, egy mozi után rettegve/izgatottam nyitom meg az oldalt, hogy megnézzem a szavazás eredményét.
In my works, the role of the assisting colleagues are really important, without them, I’m only a one-winged albatross, that is why I mentioned this in that interview.
The hand-drawn Power TV Promo wouldn’t have been assembled if it wasn’t for Csaba Pepp’s help in the post work. At Mother Earth, circumstances were unfavourable and because of the limited helpers, the work was passed through too many hands until it was completed. My friends, whom I have been working together for a long time, were so overloaded with work in January that none of them could tell for sure whether they could help me if I entered. I modeled the church and the palm trees already at the beginning, but in making the more important accessories of the characters (turban, rug) I asked for an ex-colleague of mine, Patrice Creusot’s help. Thanks to Szabolcs Siklosi for the lighting and render settings, and to Laszlo Maczo for the post work (he helped me in the modification of Livlily’s blog motor).
When the idea of the cigarette came (to fill in the silence after the first short sentence and to make the character more negative) I had to look for an effect simulator as well. I tried to avoid these extra and unnecessary supplements before, but this time I needed it. I wanted to make my story complete. The cigarette smoke was created by Attila Chovanecz. Two out of these four people work at Digic Pictures at the moment, this explains their lack of time, since they are overloaded with work. I downloaded the sitar from a 3D model library. I changed its colours, I stretched strings on it, and then I had a very important character.
I many of us are working on a project, it is always worth thinking through the working process. I’m simply unable to submit a viewport render in 3D. If we start testing the lighting only after the completion of the animation, I might not be ready with it on time. At 3D works, some time is always needed for render and post work, so the final animation must be finished a few days before the deadline. In the case of the smoke, I had to clean up the movements of the first 40 frames as soon as possible (the character was in close contact with the cigarette at this part). This wasn’t easy, because I only see for sure whether the beginning works or not when I see the complete and final animation, so I keep refining the details until the finish. We were planning to make a little sand FX at the end, when the street musician grasps a little soil. This was omitted since it would have been too problematic to simulate it and solved it with the falling of some pieces of ground.
The lighting was completed in the middle of the month, Szabolcs had more time to do it at that time. The first tests were made with a roughly moving character, but with the final environment. Later, we updated this scene - containing the light sources - with the continuously improved animation. I had such an idea at the very end, (to avoid the attacks coming from the final render) that I would upload the whole scene in black-and-white or brown-and-white. I kept it a secret even before the lighting expert, he gets to know it just now, but I was simply unable to give up its colours and atmosphere in the end.
The excitement of the competition is great, that you have to clean up the concept quickly and precisely, you have to consider the possibilities and the workflow practically (and you have to carry it out consistently). I’m glad that I can persuade other into this work, and they don’t work for me for financial reasons but as a favour. This help is invaluable and I can only give the credits in return. I’m pleased that they believe in the final result, too.
I love the organizing during work, which is just as exciting to me as making the animation itself. Together with that: when finally on 5th after a movie, I open the site terrified/excitedly to have a look at the results of the voting.


Fordítás/Translation: Gabányi Andrea

Nincsenek megjegyzések: