A sors úgy hozta, hogy a Zeneakadémia nagytermében foglalhattam helyet a Fülei Balázs és az MR Szimfonikusok programján.
Az egyik kapcsolódási pont, hogy a hangversenyen Vajda Gergely vezényelt, aki a jelenleg készülő filmünk zeneszerző-jelöltje.
Ami e posztot késztette, az egy Bartók darab, ami számomra maradandóvá tette ezt az estét. Bartók Béla, akit eddig nem fogyaszthatóságáról ismertem, meglepett ezzel a zongoraversenyével, ami újrahallgatva máris próbára tesz néhol, de a darab kulcsa számomra egyértelműen andalítóan sejtelmes nyitányában van, ami vissza-visszatérve átíveli a versenymű egész tételét.
(Hamarosan talán eszembe jut, melyik filmzene táplálkozik egyértelműen ebből a zenéből, de addig is íme, az eredeti mű :)
Bartók Béla: II. zongoraverseny, II. tétel: Adagio - Presto - Adagio
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése