Vagy mondhatnám akár Sabadapp-nak is!
Lassan három hete már, hogy arra a szegedi vonatra szálltam én, egy átlagos, nosztalgiázós hétvégi látogatás tervével, de az a járat valahova máshova vitt, valahova egészen messzire. A ködös torokfájós végállomáson aztán egy UFO-ra segítettek át, ami még tovább röpített a távoli ismeretlenbe.
Ha nevén akarom nevezni a gyereket, a csúf, kopasz Stevens-Johnson szindróma támadta meg a testemet, de nekem, hál' istennek, az enyhébbik, animációs gyerekeknek járó verziója jutott. Egy ritkaságnak számító gyógyszermérgezés/-allergia/-mellékhatás következtében jelentkezhet ez a kór és nálam jelentkezett is - de most inkább nem részletezem a tüneteit.
Rövidre zárva a dolgot: Izzadt ágyban fetrengés, végeláthatatlan infúzió cseppek és pépes papik után túl vagyok a dolgon. És úgy fogom fel a történteket, hogy egy hosszabb, kimerítő hajtás után a testemnek meg kellett kapnia az éves szabadságát. Csak egy kis pihenésre volt szükségem, ennyi az egész.
Tehát, hogy ilyen esetek ne forduljanak elő a jövőben, mostantól szigorú henyélés következik! Napi minimum 8 órás alvással, nagy kajálásokkal, kényelmes, hízós tempóval és minden élvezettel, amitől csak úgy az élet által sodorva jól érezheti magát egy átlagember.
- Nyam-nyam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése