Visszatérés

Suvapp!
Vagy mondhatnám akár Sabadapp-nak is!

Lassan három hete már, hogy arra a szegedi vonatra szálltam én, egy átlagos, nosztalgiázós hétvégi látogatás tervével, de az a járat valahova máshova vitt, valahova egészen messzire. A ködös torokfájós végállomáson aztán egy UFO-ra segítettek át, ami még tovább röpített a távoli ismeretlenbe.
Ha nevén akarom nevezni a gyereket, a csúf, kopasz Stevens-Johnson szindróma támadta meg a testemet, de nekem, hál' istennek, az enyhébbik, animációs gyerekeknek járó verziója jutott. Egy ritkaságnak számító gyógyszermérgezés/-allergia/-mellékhatás következtében jelentkezhet ez a kór és nálam jelentkezett is - de most inkább nem részletezem a tüneteit.
Rövidre zárva a dolgot: Izzadt ágyban fetrengés, végeláthatatlan infúzió cseppek és pépes papik után túl vagyok a dolgon. És úgy fogom fel a történteket, hogy egy hosszabb, kimerítő hajtás után a testemnek meg kellett kapnia az éves szabadságát. Csak egy kis pihenésre volt szükségem, ennyi az egész.

Tehát, hogy ilyen esetek ne forduljanak elő a jövőben, mostantól szigorú henyélés következik! Napi minimum 8 órás alvással, nagy kajálásokkal, kényelmes, hízós tempóval és minden élvezettel, amitől csak úgy az élet által sodorva jól érezheti magát egy átlagember.
- Nyam-nyam!

The New Place / Az új hely

Sabappéjj-badibadippippéjj...
Csudijó ez a hely!

MÜPA - A vígopera rejtelmei

Ismét gyerek voltam (na jó, még mindig nem múlt el)!

Hohhó! A MÜPÁ-ban voltam egy gyerek (vagy ifjúsági) előadáson, Rossini mester A sevillai borbélyának összefoglaló előadásán, A vígopera rejtelmei premierjén!
Az elején volt egy apró technikai bibi és a borbélyunk belépőjénél még nem volt meg a pontos ritmus, de ezeket a lényegtelen apróságokat leszámítva egy igazán pompás, kellemes és ötletes előadást láthattam, ahol gyorsan bemelegedtek az énekesek - akik mindannyian nagyon jó választásnak bizonyultak szerepeikre (amikor az arc, azaz a külső is passzol a szerephez).
Szerettem a tapasztaltabb zenészeket nézni vagy ahogy a zongorakísérő csendben vár a szerepére, vagy ahogy eltalálták az előadás mértékét (értsd: a célközönség elsősorban a gyermek), minden túlkapás nélkül és ahogy a karmester mókásan be lett vonva a történetbe.
Egy komoly előadás nem csak ifjaknak, előadókkal, akik mind nagyon jól érezték magukat a játék közben.

A dolog háttértörténete az volt, hogy 2009 végén Gál Judit énekművésznő (a darab egyik szereplője) küldött nekem egy levelet, amiben megköszönte, hogy korábban feltöltöttem a YouTube-ra egy teljes magyar sevillai borbély előadást, ami nagy segítségükre volt a felkészülésben. Így kaptam végül egy tiszteletjegyet.
A sok gyerek között kicsit kilógtam a sorból, mégis arra jöttem rá, hogy szeretek olyan társaságba menni, ahol az égvilágon senkit sem ismerek, persze - hogy ilyen szentimentálisan fejezzem be a mondókámat - itt volt nekünk a zene közös ismerősnek.

Nagy Péter (animátor) a Wikipédián

Születésem a Wikipédián, jelentős adminisztrátori segítséggel.
- Nagy köszönet Orsolya Virágnak! (Megdolgoztunk velem! :)

Az animátor a Wikipédián

És egy apró kezdeményezés részemről az animátor munkaköréről a Wikin.
A munkakörről, amit eddig teljes homály fedett Itthon:

> Mindeddig.

The First Film-Experiences and Determining Figures from the Fantastic Empire of the Screen

Első filmélmények és meghatározó személyiségek a Filmművészet Fantasztikus Birodalmából


Ezt a bejegyzést egészen biztosan folyamatosan fogom frissíteni!

Egyszerűen Imádom a hetediknek számító Filmművészetet! Így hát muszáj említést tennem az első filmélményeimről.
Kezjük talán a legelején!


Egy legenda szerint az egyik első moziban látott filmem a 101 KISKUTYA (One Hundred and One Dalmatians / 1961) volt. Anyunak külön élménye van ezzel kapcsolatban, egy másik moziba látogató gyerkőcről, aki torkaszakadtából kiabálva bátorította az egyik kiskutyát, aki a nagy menekülős jelenetben lemaradt a többiektől.



Amire még emlékszem, a RÓMAI VAKÁCIÓ (ROMAN HOLIDAY / 1953) városnézős kezes jelenete.
Könnyek szöknek a szemembe ahányszor csak újranézem. :) Az Édes Audrey egyszerre gyermeki és féltő.
> One Scene



És még emlékszem Spencer Tracy-re az ÖREG HALÁSZ ÉS A TENGERből (THE OLD MAN AND THE SEA / 1958). Már akkor magammal hurcolásztam a TV újságból kivagdosott képet a filmből a tartalomjegyzékkel egyetemben.


És aki kétségbevonhatatlanul a legnagyobbak között van az én ranglistámon, nem más mint CHARLIE CHAPLIN!
Nos, rá konkrétan nem emlékszem a gyerekkoromból...

My Youth and Roots / Ifjúságom és gyökereim

Nos, kezdem az elején!

Nem tudom, ki hogy szerkeszti a blogját, nincs még ebben tapasztalatom, de az igazat megvallva, nem különösebben izgat, milyen szabályai vannak. Úgyhogy, bele is kezdek és egyből személyesebb témában. Az első bejegyzésemben, most visszakanyarodok egy rövid fordulóra egészen az ősidőkig. Következzen néhány kép még a fekete-fehér korszakból, nagyszüleim, szüleim és a saját emlékeim néhány kiragadott pillanatával.

Íme, az őseim, anyai nagyszüleim, született Zubán Mária és Sipos István.
Tatát és Mamát - ahogy én mindig is hívtam őket - jobban ismertem, mint apai nagyszüleimet. Tati épp hogy látszik a képen, a bal szélről hajol be, középen pedig Mama egy kis sráccal, aki valamelyik anyai unokatestvér lehet.
Egy kicsiny faluból, Medgyesegyházáról származik anyám, és mennyire jól tette, hogy egy közeli nagyvárosban, Szegeden keresett munkát, áldom is érte! Itt találtak egymásra apámmal, akivel megszerették egymást.
A kert mostanában már ilyen zöld, inkább valóban ilyen fekete-fehér, Tati már nincs köztünk.

Ennek a képnek ezt a címet adom:
Tavaszi villamos, Anya, Apa és egy ismeretlen pislogása
A kép 1974-ben készült apa és anya nászútján a lilafüredi kisvasútnál. Tehát, mint utólag kiderült, nem villamos a látható jármű. A kis srác pedig a kalauz volt.
Amikor a kép körülményei után érdeklődtem, az ősöknek természetesen akadt mesélni valójuk.
Pompás pillanat!

Íme Öcsike, azaz kedves nővérem, Ágnes. Ő lett az első gyermek a családban. Ez a babakocsis kép azért eléggé ott van! Képen kívül, csendben figyelik a felnőttkor árnyai. :) A lentiben pedig benne van az egész gyermekkor rácsodálkozása arra a másik világra.


Otthoni piknikezés a csörgőmmel. Amit nem adok, hiába is kérnétek! Szegeden még mindig őrzöm a széfemben. Tehát, 1979 augusztus 28-án megszülettem én is, egy keddi napon, este háromnegyed 11-kor - csak hogy el ne felejtsem, végre feljegyzem ide. Hja..., itt még nagyon kistestű voltam.

Egy téli kép anyuval. Emlékeink szerint ezen a kiránduláson egy helyi kölyök széttúrta a hóemberemet. Hozzáteszem, a legjobb hóember volt azon a télen a környéken, és ő végzett vele. Mély trauma, ahogy arcunkon is látható.

És íme, ártatlanságom teljes képszélességben! Nem takargatom tovább, ilyen jóképű gyerek voltam ifjú koromban! Egy Jópofa kép a hózentróglis időszakból.

Imitt pedig a blogom legalja - természetesen a szó legjobb értelemében. :)