11 Másodperc Klub - Interjú Eric Scheur és Köztem :)

A ritka alkalmak egyike, amikor megelőzzük Amerikát! Íme a nyertes munkám kapcsán készült interjú magyar változata a 11 Second Club-ról.

Eric: Hogyan kerültél be az animációs szakmába? Már ez volt a célod amikor elkezdtél rajzolni, vagy később jött az animáció iránti lelkesedésed?

Én: Egy családi történet szerint az első moziélményem 101 kiskutyához köthető. Már gyerekkoromtól rajzoltam, a középiskolát grafika szakon végeztem el, de eszembe se jutott, hogy rajzfilmes legyek. Már ekkor rajongtam a filmekért és arra gondoltam, hogy talán majd ebbe az irányba fogok elindulni. Hogy most az animáció csodás világában járok egy apróságnak köszönhető. Még Szegeden, szülővárosomban édesanyám fedezett fel egy hozzánk rendszeresen járó napilapban egy aprócska hirdetést, ami egy animációs tanfolyamot hirdetettet a közeli kecskeméti rajzfilmstúdióban (Kecskemétfilm). Egy előzetes válogatás után volt egy felvételi, amin megfeleltem. A tanfolyam néhány hónapig tartott, és ebben az időben kezdtem el jobban figyelni az animációs filmekre.



Beszélj egy kicsit a szakmádról. Mik voltak a legérdekesebb projektek amiken dolgozhattál?

Egészen az alapoknál kezdtem, aminek nagyon örülök, tehát legelőször fárisrajzoló voltam. A filmek, amikben dolgozhattam inkább Euróbában ismertebbek. Az első komoly munka amiben kulcs-fárisolhattam egy francia egészestés mozi volt: a Corto Maltese - Az elveszett aranyvonat fosztogatói (Corto Maltese: La cour secrète des Arcanes). A film befejezése után jutott el hozzám a hír, hogy a fővárosban, egy sorozat indul, Mr. Bean: Az animációs sorozat (Mr. Bean: The Animated Series) címmel. Kértem tesztet, elfogadták a munkámat és így kerültem fel Budapestre. Ebben a filmben karakterellenőrként is dolgozhattam. Amiket még nagyon szerettem, a svéd Pettson och Findus: Tomtemaskinen (itt kaptam először animációs munkát) és a Toot & Puddle: I'll Be Home for Christmas című angol malackás videófilm voltak. A legutóbb moziba került produkció, amiben részt vehettem, a magyar animációs klasszikusnak számító Macskafogó - folytatása volt :) (Macskafogó 2 - A sátán macskája). Itt egy idős karaktert animálhattam.
Kik voltak rád hatással az animáció területén? Vagy esetleg hatott-e rád valaki vagy valami az animáció területén kívül?
Amikor még a tanfolyamra jártam és rövidfilmeket néztünk, lenyűgöztek az Aardman stúdió gyurmafilmjei. Az egyik első élményem a My Baby Just Cares for Me jazzes macskás klip volt. Én is hajlamos vagyok a részletekbe menő munkára, és csak ámultam, hogy mennyi kitartás és türelem kell ahhoz, hogy egy ilyen stop-motion világ megelevenedjen. Annyi fantasztikus animátor van, hogy csak fogcsikorgatva tudnék bárkit is kiemelni közülük. Az animációs rendezők közül talán Brad Bird-et kedvelem a legjobban. Ő is animátorként kezdte és mindig is szimpatikus volt, ha valaki tapasztalatból ismeri a ranglátra lépcsőfokait. Nála azt érzem, hogy néha konkrétan szórakozik az animátoraival :), és olyan képtelennek tűnő dolgokat kér tőlük, amik végül mégis megvalósulnak valahogy. A legjobbat képes kihozni az emberekből, ami a munka közben egész biztosan nem könnyű, de annál nagyobb dicsőség egy-egy jelenet befejezésénél. És a legjobb emberszereplős filmeket csinálta eddig. Mindig más van rám hatással. Van hogy egy filmben egy gyönyörű vágás, vagy a kamerakezelés, vagy akár egy finom rezdülés az arcon. Az Aladdin DVD-jén találkoztam pl. Al Hirschfeld-del, aki szinén lenyűgöző, főleg, hogy milyen sokáig aktív volt! Egyébként nagy élőszereplős film rajongó vagyok. Nem vagyok túl válogatós: bármilyen műfajból a legjobbakat szeretem. A trónon egy pár éve körvonalazódott Charles Chaplin alakja. Benne is megvolt az a csodálatos képesség, hogy bármit el tudott mondani csak a játékával, a pantomim nyelvén. Nagyon szeretem a némafilmeket és a burleszk-et, ami a maga túljátszásaival az animációhoz egy igazán közel álló műfaj.

Tudnál említeni egy vagy két olyan jelenetet animációs TV vagy mozifilmekből, amit újra és újra végig tudsz nézni, anélkül hogy megunnád?

Rendben. Átgondoltam a dolgot és egyszerűen képtelen vagyok csak egyet-kettőt megemlíteni! Ezért, hogy ne kanyarodjunk el nagyon, szeretnék egy kicsit később visszatérni erre az ajándék kérdésre.
De alapjában véve talán azokat a jeleneteket kedvelem a legjobban, ahol nem kell értenem az elhangzó szöveget ahhoz, hogy megértsem az adott szituációt.
Az animációnál is egy nagy teszt, ha egy dialógos jelenetnél letekerjük a hangot: csak a test és arcjátékból leolvasható-e, hogy miről van szó...

Mind tudjuk, hogy egy animátor munkaasztala tele van játékokkal. Téged mi vesz körül? Van olyan, amelyikkel kapcsolatban van valamilyen vicces, vagy érdekes történeted?

Haha! :) Imádom a játékokat! Nem tagadom, amikor nálunk moziba kerül egy-egy újabb animációs film, azokban a bizonyos gyorséttermekben én is ott szoktam álldogálni a kígyózó gyereksorban, hogy megkaparintsam a gyerekmenühöz kapható játékokat. Még csak annyit, hogy amikor először jártam külföldön, az volt az alap, hogy a foszforeszkáló szemű Mike Wazowski-t is magammal vittem. A játékok nem engedik, hogy eltávolodjak a gyerekkortól és egy kis könnyedséget visznek a mindennapokba. Bár itt alig láthatóak tőlem:

A munkád leírásában azt írtad: "Rajzolni élvezet! Ha rajzolsz, bármi megtörténhet". Minden mozgás és jelenetváltás úgy tűnik, nagy örömet okozott neked, miközben rajzoltad. Beszélnél egy pár szót a rajzolás szabadságáról, ellentétben azzal, amit a CG-ben tapasztalsz ?

Egyszerűen fantasztikus volt ismét rajzolni! 2008-ban tértem át a digitális animációra, azóta nem rajzoltam semmit (nem vagyok az a magamtól firkálgató típus). Hál' Istennek gyorsan belerázódtam ismét, és annyira élveztem a dolgot, hogy ezt szét akartam kürtölni a világban. Imádom a hagyományos technikát, csak ezt egy kicsit elfelejtettem az elmúlt 2 évben. A rajzolásban az a jó, hogy bármit megtehetek; csodásan le lehet egyszerűsíteni a dolgokat és ha úgy gondolom a következő jelenetben már szimbólumokban mesélek tovább. Egyelőre a 3D-s munkát nehezebbnek érzem. Korlátozottak a lehetőségeim. Nem tudtam eddig olyan felépítésű karakterrel dolgozni, akit pl. szabadon tudok nyújtani, vagy amelyiknek finom arcjátékot tudok adni, ha az animáció úgy kívánja. De a digitális animációnak is megvannak az előnyei. Nem tűnhet olyan fontosnak, de nekem megkönnyítette a munkámat, hogy nem kell külön a tömegre figyelnem (2D-ben bármilyen hosszú egy jelenet, végig tartani kell a test arányait és tömegét).
Kipattan valami a fejedből és egyszerűen megrajzolod; 3D-ben ugyanehhez már lehet, hogy egy egész csapat kell (ahogy ezt a korábbi versenyeimnél is tapasztaltam). Tehát, ha mondjuk egy rövidfilmre gondolunk, alapvetően a 3D inkább csapatjáték, míg hagyományos technikával akár megoldhatod a feladatot egyedül is.

Hogyan jutott az eszedbe, hogy hogyan alakuljanak a jelenetek? Volt esetleg más elképzelésed mielőtt emellett döntöttél?

Amint meghallgattam az októberi hangot, egyből az jutott eszembe, hogy milyen jól le lehetne illusztrálni az egészet. Ez a dialóg szinte kiabált ezután a megvalósítás után! Miközben azon agyaltam, hogy honnan kerítek papírt az animáláshoz, két kiindulási pontom volt: vagy maga az ördög szövegel nekünk, vagy pedig maga az ördög, csak öltönybe bújtatva. :) Elkezdtem referencia után kutatni, és a filmművészetből két karakter ugrott be: F. W. Murnau 1926-os Faustjából Mephisto alakja és Ingmar Bergman Hetedik pecsétjéből a Halál.
Bár ő nem a gonosz megtestesülése volt, nagyon tetszett a leegyszerűsített megjelenése és már az elején tudtam, hogy szinte szimbólikusan akarom a szöveget elmesélni.
Végül nem akartam egyértelműen láttatni a rosszfiút, így született meg a TV-s promóter figurája.

Beszélj az animációs munkafolyamatról. Használsz referenciát? Vázlatos sztoribordot? Beszélj bármilyen segédeszközről amit használsz.

Ahogy említettem, egyből képek után kutattam a neten, illetve rengeteg animációs filmet átfutottam, alkatában hasonló figurát keresve az általam elképzelthez. Először felvázoltam a fő beállításokat, azokat bevittem a gépembe, összefűztem, hogy lássam a hanggal együtt, melyik pózra mennyi időm lesz. Aztán eljátszottam és felvettem a jelenetet jópárszor, külön a szájmozgást is. A előkészítésnél mindent külön mappába gyűjtögettem: a nekem legszimpatikusabb karaktereket, külön az agyról leegyszerűsített képeket és mindenről: a jóga pózoktól kezdve egészen az atomrobbanásig (ekkor még az első alkalommal elhangzó 'power-t' robbanással akartam illusztrálni), a ruhákon át egészen a kezekig.
A kutatómunka végére 2+1 filmet néztem a leggyakrabban. A munkámon a legkevésbé látható az Eszeveszett birodalom hatása, pedig a kezeit külön tanulmányoztam. A másik kettő pedig egyértelműen az Aladdin és legfőképp (bármilyen furcsán is hangzik) a Szuperhaver voltak. Ugyanis a TV-s promóterem egész közeli rokona a film negatív karakterének számító Kent Mansley nyomozónak.
Pépp Csaba kollégám már az elején felajánlotta a segítségét és folyamatosan próbáltam szállítani neki az elkészült jeleneteket, hogy jó minőségben összefűzze őket Toons-ban és hogy ne torlódjon minden munka a hónap végére.

A referencia felvételekről egy kis mókázás:

Szeretem hogy olyan hajbókoló ez a karakter – az arckifejezésétől kezdve, a haján át a rászabott öltönyéig , mind sokat elmond a személyiségéről. Hogyan jutott az eszedbe, hogy ilyen mézesmázos legyen a viselkedése?

A hang alapján egy magas, nyúlt arcú figurát képzeltem el. Ahogy kicsit andalítóan kanyarítja a "...luull..., and to paciifyyyy..." szavakat: ez vitt ebbe az irányba. Egy olyan karakterre gondoltam, aki nagyon hatásos előadó és a legjobb kereskedő! Bármit képes rádtukmálni, ahogy elbódít a hanglejtésével és a stílusával, miközben észrevétlenül befészkeli magát a tudatodba, ahol aztán átveszi az irányítást. Az elején volt egy jóképű öltönyös férfi karakterem, de nem volt semmi igazán jellemző külső jegye - a haj sokat segített rajta.




Nagyon tetszik a póz a 'pacify-nál' – főleg hogy ez az a pillanat, amikor a néző rájön, hogy ez már nem egy konkrét helyszín, hanem egy ember elméje. Ez egy elég szimmetrikus póz, de van néhány finom részlet, amitől mégsem teljesen az (a haja, a szemöldöke, a billentés a fejében). Tudnál egy kicsit arról beszélni, hogyan építed fel egy karakter pózát, és hogyan tartod meg a helyes aszimmetriát?Ezért is kellett az animációba a vágás, hogy lépésről lépésre kerüljünk át ebbe a világba. Nos, mivel lineárisan haladtam a munkában, ez a rész elég lassan született meg, mert sok rajzra volt szükség, hogy az elnyújtott szövegre finoman csillapodjanak le a mozdulatok. Egy kicsit unalmas is lett itt a karakter mozgása, de a teljes munkában olyan ponton helyezkedik el, ahol még nem zavaró és sikerült kicsit feldobnom az általad is említett háttérelemekkel, amikkel elrugaszkodunk a realitástól.
Az asszimetriára jobban oda kell figyelnem általánosságban is. Ebben a jelenetben kevésbé sikerült alkalmaznom, főleg az elején.
Itt egyébként direkt hagytam a jelenetben durva kulcs rajzokat, amelyeken még láthatóak a legelső vázlatrajzok is (amikor pirosas massza látható egy-egy kihúzott rajz alatt). Itt úgy terveztem, hogy mire eljutunk a jelenet végére, a 'pacify-ig', a karakter vonásai folyamatosan letisztulnak és leegyszerűsödnek, amíg tényleg csak néhány határozott vonallal rajzolódik ki az alakja a fénysugár előtt. Ezt sem sikerült maradéktalanul megvalósítani.


A 261-től a 274-es kockáig, nagyon tetszik, ahogy a figura belép a képbe, olyan formátlanul. Arra emlékeztet, ahogyan Aladdin Dzsinije mozogna pózról pózra. Beszélj erről az animációs stílusról, és hogy hogyan találtad ki a mozdulatokat, gesztusokat ebben a pillanatban.Ezt a részt nagyon szerettem rajzolni, egyrészt mert ekkor már túl voltam az először rémületesnek tűnő agyak átalakulásán. Itt lehetőségem nyílt egy kis kísérletezésre! Ilyen nyúlást még nem csináltam korábban és ha már az előző jelenetben kicsit mereven mozgott a karakterem itt jöhetett egy kis váltás a stílusban! Miután a kezét elhúzta a bódult család szeme előtt, a figurát valahogy be kellett hoznom a jelenetbe, hogy aztán elkaphassa az agyat és átlépjen a következőbe. Egy kis lebegést akartam ide, mintha szellem lenne és ez teljesen passzolt ezzel a beúszással, ahogyan belép. Igen, Mr. Goldberg munkáját jónéhányszor újranéztem az Aladdinban. :)



Hogyan segítettek a társaid a jeleneteknél? Kaptál valakitől tanácsot, akár a fórumon, akár barátoktól? Légy szíves, említs példákat arra vonatkozóan, hogyan vezettek mások észrevételei egy bizonyos irányba.
Miután elkészültem az animációval és a fázisolással, az összes rajzot bescanneltem jó minőségben. Ezután kerültek a jelenetek Pépp Csabihoz, aki összefűzte őket Toons-ban. Az első jelenetbe szerettem volna egy kis térérzetet a raközelítésnél, ennek a kivitelezése is az ő kezét dícséri. Ha több választási lehetőségem volt útközben, mindig megkérdeztem a véleményét. Nem árt ha folyamatosan van melletted egy külső szemlélő, aki még tisztán látja egy-egy jelenet hatását és egyből reagálni tud a munkádra: mi az, ami szerinte működik, hogy volt-e valami amit furcsállt, vagy nem értett. Végül Fusion-ban csináltuk meg a jelenetek átkötéseit. - A fórumon csak épphogy jeleztem az utolsó héten, hogy ismét versenyben vagyok.

Okozott-e bármilyen nehézséget az animáció valamelyik része? Beszélj egy konkrét akadályról és hogy hogyan oldottad meg.Az elején az agyak mozgatásától féltem a legjobban (ezért szabadnapot is vettem ki, de viszonylag hamar sikerült túljutnom rajta). A legnagyobb fejtörést az okozta (és ez csak a leadás előtti utolsó napokban tisztult le), hogy a 'hatalmat' hogyan jelenítem meg. Legelőször arra gondoltam, hogy a promóter összeszorított ökléből egy gombafelhő robban ki, ami tulajdonképpen a TV-ből alakult volna át. Aztán jött, hogy belecsap egy villám a TV-be, amit elektromos szikrák járnak át és még nagyobbra növekszik, de kicsit komplikáltnak tűnt a kivitelezése. Ez a rész volt az, amivel kapcsolatban többeket is megkérdeztem a munkahelyemen, váratlanul nekikszegezve a kérdést, akár ebéd közben, vagy kora reggel munkába menet. Végül a legegyszerűbb verziót választottam, így lett a villódzó villámlás, ami meglepetésemre senkit sem zavart különösebben. Később hanggal azért egyértelműbb lett a funkciója.

Beszélj bármilyen új elgondolásról, amit megismertél, vagy újra felismertél az eCritique–n keresztül.

Köszönöm Mike Walling-nak a kritikát!
Mindenképpen jobban oda kell figyelnem néhány fontos dologra. A közepén szinte teljesen megfeledkeztem a mimikáról és igaza volt Mike-nak, hogy jobban a test szolgálatába állíthattam volna az arcjátékot. Figyelnem kell, hogy ne legyenek unalmasak és szimmetrikusak a rajzaim általánosságban is. És mivel nem végeztem profi animációs iskolát, időnként eszembe kell juttatni az ívekre vonatkozó dolgokat :). A következő munkáimban próbálok figyelni, hogy elkerüljem ezeket a hibalehetőségeket.

Vissza akarsz térni ehhez a darabhoz, hogy belevedd az eCritique-ban kapott javaslatokat?

Mivel más oldalakra már korábban feltöltöttem az animáció hangosított és az eredetileg is betervezett hatodik jelenettel kiegészített verzióját, ezen már nem fogok változtatni.

Szeretnél valamit hozzáfűzni a gondolatmenetedről vagy tapasztalatodról az októberi versennyel kapcsolatban?

Amikor a szavazás után elérkezett az eredményhirdetés ideje, olyan ideges voltam, hogy inkább elmentem moziba. Megszüntettem a külvilággal minden kapcsolatot és betértem az egyik legbiztonságosabb helyre, hogy megnézzem újból a Becstelen brigantikat. Ezt a filmet először még közvetlenül az első itteni versenyem leadása előtt láttam, de nem nagyon tudtam rá figyelni. Miután vége lett és remegő kézzel bekapcsoltam a telefonomat, máris jött az egyik munkatársamtól az értesítés, hogy nyertem! És a film is jó volt! - Egyszerűen a mennyekben jártam! :)

Ezeken a képeken az elkészült jelenetekkel a mindig határozott és odaadó gyártásvazetőm látható (bal oldalon), valamint Mesterem, aki egyben a személyi edzőm is.

Milyen tanácsot adnál azoknak, akik most kezdik animációs tanulmányaikat? Van valamilyen gyakorlat vagy titkos tipp, ami segített neked idáig?

Banálisan egyszerű dolgokat fogok mondani:
Mindenek előtt húzzák ki magukat, ha sokat ülnek a monitor előtt és ne felejtsenek el eleget pislogni. Komolyan! Ha sokáig akarnak alkotni ebben a csodás szakmában, ezekre a dolgokra is oda kell figyelniük.
Mindenképpen legyenek kitartóak! És hogy ne ijedjenek meg, ha egy nagyobb feladat áll előttük. Merjenek belevágni, mert bár közhelynek számít, de nagy igazság, hogy az első lépés mindig a legnehezebb. Ha ezen túlvannak, a többi már szinte megy magától. Ha határidőre dolgoznak, találják meg a megfelelő sorrendet, hogy ne ússzanak el. Figyeljék a profik munkáit, nézzenek sok animációt és nézzék meg közelebbről a kedvenc jeleneteiket, lépésről lépésre, kockáról kockára, egészen közelről. Aztán nézzék meg azokat a részeket is, amik elsőre nem keltették fel különösebben az érdeklődésüket. És végül néhány inspiráló idézet, amelyek már egy ideje elkísérnek a munkámban és az életben:
Ahogy egy anonymus szerző mondta:

"Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!",

vagy ahogy Tom Hanks-től hallottam még a Philadelphiában:

"Minden problémának van megoldása."

És

"Ne add fel a Csoda előtt 5 perccel!",

amit akkor hallottam, amikor az anyaggyűjtést végeztem és annyi filmen és extrán futottam át, hogy nem vagyok benne biztos, hogy ki a tulajdonosa...

És köszi Csabi még egyszer, illetve szeretném megköszönni Gabányi Andreának a csodás részletekbe menő angol fordítást! (Merthát ez itt eredetileg angol nyelvre íródott, és én nem beszélni túl jól english. :)

A Power TV Promo teljes listája, avagy a rajzok kottája (a 6. jelenet nélkül):

És végül következzen 11 személyes kedvenc, a Filmművészet sokszínű palettájáról, melyeket bármikor szívesen újranézek:

- Az első a legutóbbi kiemelkedő animációs élményem. Film a filmben: Fel (Up) - A házasélet (The Married Life). A Kép és a zene tökéletes egysége. Csak néhány kiemelt rész: Ahogy rögtön az elején az esküvőn az első sorban egy pár rázza egymást örömében / Ellie mozdulatai 1:11-nél kezdődő jelenetben / 1:25-nél jelenet az orvosnál / és utána ahogy Michael Giacchino érzékeny zenéje nem hagyja, hogy tovább szomorkodjunk és vidámabb tempót vesz fel.


- Animáció élőszereplőkkel. A Párizs, szeretlek! (Paris, je t'aime) egyik epizódja: Eiffel-torony (Tour Eiffel). Egy pantomim pár története a 'Belleville randevú' rendezőjétől, Sylvain Chomet-től.


- Római vakáció (Roman Holiday), az Igazság szája.
Ez a jelenet egy kitörölhetetlen gyerekkori élményem. Egyszerűen imádom, ahogy az elején Audrey Hepburn elrántja a kezét az igazság elől, azzal a gyerekes nevetésével. És ahogy ez a törékeny szépség odaugrik és turakszik Gregory Peck-hez, hogy segítsen kiszabadulnia. - Megható aggódás!


- És a Hong Kong-i Stephen Chow-tól (akire erősen hatott Chaplin művészete) A pofonok földje (Kung Fu Hustle) egyik csúcs jelenete. Filmtörténeti pillanat, amikor a főszerepet is játszó Chow menekülés közben belepillant a vállába szúrt késbe, mint visszapillantóba. Lenyűgöző ötletesség és humor!


- A dzsungel könyve (The Jungle Book - 1967). Az egyik legjobb dal a Disney filmek történetében, hozzá csúcsminőségű animációval: A majomdal (The Monkey Song). A legcsodásabb részek: animációban minden jelenet, amíg Baloo-ék megérkeznek / ahogy próbálja elkapni King Loui Mowgli kezét, hogy kezet rázzanak / Mowgli etetésénél: ahogy a csimpánz kinyitja Mowgli száját, majd a banánhéjat a fejére teszi/ King Loui magára mutat, az összes szabadon lévő végtagjával / a konkurens majom tánca a 2.35-nél / és ahogy King Loui kihajtogatja a fülét, hogy megérdeklődje a fiútól, az emberek titkát, hogy hogyan gyújtanak tüzet.


- A zenevonat (The Band Wagon). Gyönyörű koreográfia a mjuzikelek stilizált világából. És akik a tánc nyelvén mesélnek nekünk: Fred Astaire és a gyönyörű Cyd Charisse.


- Napok romjai (Remains of the Day), a könyv jelenet. Gyönyörű pillanat, ahogy Anthony Hopkins tétován egy védekező kézmozdulatot tesz. Nem mondom meg, pontosan mikor. Fájdalmasan szép!


- Halálsoron (The Green Mile). A nagyszerű Tom Hanks és itt a kicsit még nagyobb Michael Clarke Duncan jelenete. John Coffey monológja, Thomas Newman gyönyörű zenéjével.


- A filmtörénet legjobb boksz paródiája. Charlie Chaplin: Nagyvárosi fények (City Lights) - Kalapban a ringben. Amikor elkezdődik a küzdelem és hárman táncolnak a ringben, a bíróval középen, vagy ahogy Chaplin próbálja lenyomni a rogyadozó lábú ellenfelét. Ésatöbbi, ésatöbbi...


- És Chaplin megint, 1 mp-ben. Egy pillanat szintén a Nagyvárosi fényekből: 01:12-nél ahogy visszafordul és azzal a nemtörődömséggel megrántja a vállát, az arcjátékával együtt. - Zseniális!


- És a legvégére az egyik kedvenc magyar jelenetem A Mese a 12 találatról című Makk Károly filmből. Az élet fontos dolgairól. És még szeretem ezt a játékos közvetlenséget, ahogy a felvevőgép megszólítja a szereplőket.



Örülök, hogy itt lehettem!
Mindenkinek jó mozgatást!

És húzzátok ki magatokat! :) - Igen, Te is ott hátul!