Nos, mivel ez egy utólagos bejegyzés, megpróbálom átgondolni, hogyan is készült a 11 Second-os második animációm, A nő, aki túl sokat ivott. Mint általában minden esetben, most is a legelején kezdem...
Blake Charlie barátommal eléggé befürödtem az augusztusi versenyen - pedig biztosra vettem a győzelmet. ;) Az az animációm a számomra döbbenetes 24. helyre volt elegendő, amin egy cseppet elszontyolodtam. Amikor győztest hirdettek és kijött a versenyzők listája, csak görgettem és görgettem és görgettem az egeremet, mire nagy sokára rátaláltam az én Blakemre és értetlenkedve pislogtam az előbb említett helyezésen...
De mivel ez egy utólagos bejegyzés, már reálisabbnak látom a helyezésemet. :)
Az eredményhirdetés után pár napig magam alatt voltam, nyalogattam a sebeimet és mindenkinek elsírtam, hogy az amcsik hogy ki*@..., akarom mondani, kibabráltak velem. :) Így telt el nagyjából egy hét.
Aztán magamhoz tértem, kicsit megráztam magamat és már jöhetett is a következő feladat! :)
A dialógot hallgatva nekem az egész iszákos téma a hang legelejéből fakadt. Ahogy el van nyújtva az a "Yoouuuuu...", azzal a kis remegésével, nekem ebbe az irányba mozdította el az egészet. A hang egyértelműen egy nem túl szimpatikus nő benyomását keltette, akit nevetségessé akartam tenni, egyértelműsítve, hogy mi a véleményem róla. Egy nő, aki ivott, pedig nem bírta az italt. És a film noir klasszikus, A férfi, aki túl sokat tudott után szabadon, megtaláltam a végleges címet is.Valamivel később tudatosult bennem, hogy ekkoriban volt ebben a műfajban egy Animation Mentor-os animáció is, ahol két csajszi ordibált egymással. Tudat alatt hatott rám a dolog, valószínűleg ezért is indultam el ebbe a fekete-fehér noiros irányba - és egész véletlenül, a referenciagyűjtésem közben derült ki, hogy ugyanabból a filmből volt mindkét dialóg.
Tehát, egy hét ugrott a 24. helyezés fölötti síránkozásom miatt, így már kereken 3 hetem maradt csak a teljes animáció elkészítésére.
Subidubi!
A címem egy kis rövid történet után kiáltott. Hogy elmeséljem, hogyan csúszott le az én címszereplőm: hogyan jutott el az italig. Hmmm, mi lenne, ha rögtön egy trailer lenne belőle?...
Ezért elkezdtem régi noir előzetesek után kutatni, és csodákra leltem! Általában egy sablon szerint készültek, a hatalmas felirataikkal és alámondásukkal, de elképesztő hangulata volt mindegyiknek. Ahogy bemutatják a szereplőket, akik egymás után befordulnak a kamerába, és komoly ábrázatot vágnak: fantasztikus megrendezettség és műviség! A régi trailereknek ez az egyik igazi bája. Volt olyan, hogy egyszer csak Bogie (Humprey) fordult velem szembe laza nemtörődömséggel tisztogatva a revolverét, és csak ennyit kérdezett tőlem a hatalmas felirat: "Ki ez a FÉRFI?"
Szóval rengeteg trailert megnéztem, a legtipikusabbakat és legjobbakat keresve. És találkoztam néhány gyönyörűséggel a film noir tipikus negatív nőalakjai közül is. Egy két dögös femme fatale-lal...
A film egyébként, amiből a szeptemberi hang ki lett ollózva, a Mommie Dearest (1981) volt, főszerepben (ezért a szerepéért Razzie-t érdemlő) Faye Dunaway-jel, aki egy elviselhetetlen Joan Crawford-ot játszott - elég meggyőzően. Így hát elkezdtem kutakodni Joan filmográfiájában és a legemlékezetesebb játékát kerestem. Így futottam össze a Mildred Pierce (1945) című klasszikussal - amit a magyar származású, Casablancás Kertész Mihály rendezett! Kétségtelenül jó úton jártam!
Tehát visszakanyarodva, néhény tünemény a '40 -es évekből:
Az animációs filmek közül két karakter ugrott be referenciaként: a 101 kiskutyából Szörnyella De Frász és az Eszeveszett birodalom negatív pólusa, a bájos Yzma. Érezhető volt a két figura közötti kor- és stíluskülönbség és végül ez utóbbi lett a befutó animációs referenciám (bár a munkámon nemigen látszik :).
Yzma és segédje, Kronk néhány varázslatos pillanata:
Hogy ne nyújtsam el nagyon a dolgot, most már inkább rátérek a konkrétumokra és a jelenetekre.
Négy jelenetre terveztem az egészet, titkon arra hajtva, hogy a 11 second-on bekerülök a 'rövidfilm' kategóriába, ahol még nem olyan nagy a nyüzsgés. Tehát a mennyiséget tekintve nem vállalkoztam egyszerű feladatra, de haladtam tovább az előkészítésben.
Megrajzoltam a jelenetek fő pózait és folytattam az anyaggyűjtést. Pépp Csabi, aki az utómunkák bajnoka, úgy tűnt, megint benne van a közös munkában. A reggeli krémtúrójába adagolt titkos bódítószereknek köszönhetően Siklósi Szabit is sikerült rávennem, hogy dolgozzon velem ebben az alacsony költségvetésű project-ben. Vári Robit és Branda Lacit nem akartam megint nyaggatni ilyenekkel, tehát a legkilátástalanabbnak tűnő kérdés az volt, hogy ki fogja az egésznek a bevilágítását és renderelését intézni. Ja, és nem volt hétteresem se! Pedig amennyire tudtam, leegyszerűsítettem képzeletben a helyszíneket, de még így is két 2D-s háttérre volt szükségem. Szóval volt néhány kilátástalannnak tűnő pillanata a munkának... :)
És mielőtt teljesen elveszek a részletekben, haladjunk szépen
JELENETRŐL JELENETRE:
Scene No. 1:
A nő, aki gyönyörű és veszélyes...
(A referenciáktól a végleges képkockáig)
Bele is csaptam a munkába, mert a visszaszámláló szenvtelenül ketyegett.
Kezdésképp a szokásos vázlatolás következett. És amit mindenek előtt meg kellett oldanom, hogy legyen egy női karakterem. Egy női rig, akit, körbenézve a free rigek közt nem találtam meg egyből, ezért a már jól ismert karaktereknél maradtam, hogy egy kis sebészi beavatkozással nővé alakítsam valamelyiküket.
Referencia az első jelenet hátteréhez
Beállítási rajz és vázlat a háttérhez
Háttér by Miklós Weiger
Scene No. 2:
A nő, akin végigpásztáz a kamera...
Lentebb a gyönyörű és inspiráló Rita Hayworth A sanghaji asszónyból. Mi tagadás, egy az egyben kölcsönvettem a pózát, amit rajtam kívül a film noir rajongók (ilyen elvetemültekből azért kevés van) is biztosan értékeltek.
Scene No. 3:
És a nő, aki nem tudta lerakni az italt...
Első vázlat a jelenethez + beállítási rajz, kaaamera instrukciókkal.
(Részemről 'poénból' helyeztem el (mindenki számára felfedezhetetlenül) a pulton lévő tányérban az előző havi versenyem Blake Charlie Blackjének villára szúrt talpacskáit.)
És az utolsó, nagyjelenet.
Scene No. 4.
Végre: A nő, dialóggal
Ahogy már említettem, a film noir műfaja már régről nagy kedvencem volt, és a referenciagyűjtés időszakában a műfaj minél több kiemelkedőbb darabjába próbáltam belenézni. Erre a legjobb kiindulás az előzetesek levadászása volt - és jöttek is szép számmal a találatok. Számomra egészen fantasztikus hangulata van ezeknek a moziknak és ezek a régi vágású trailerek egyszerűen bájosak a hatalmas felirataikkal vagy a figyelemfelkeltő zenéjükkel. Konkrétan ezek előtt tiszteleg A nő, aki túl sokat ivott és egyben paródiájuk is akar lenni. Az egyik legszebb példa erre az 1946-os Gilda c. klasszikus kedvcsinálója , amiből határozottan sokmindent kölcsönöztem/loptam/csentem, kinek hogy tetszik. Íme a noir trailerek egyik legbájosabbja a negyvenes évekből:
Beállítási rajz a fő jelenethez
Visszatekintve, valószínűleg csak egy elég szűk
réteg értékelte magát a stílust és a 'humoromat', maga a köntös konkrétan öreg volt, már csak a színeivel is, és egy mai netközönségnek ez nem túl izgalmas, de utólag be kell látnom, hogy kicsit nagy fenék lett kerítve ehhez a munkámhoz. :) Ráadásul a mozgatás háttérbe szorul a darabosságával és limitáltságával, az erős hangulat mögött. Én személy szerint a hangulatáért kedvelem ezt a kis mini trailert, a noirok hangulatát sikerült elcsípnem vele, és nagyon jó volt csinálni az egészet: szervezkedni, embereket összerántani rá a közelgő határidő alatt, összerakni ezt így, ahogy kitaláltam.
Szóval, jó kis móka volt!
Szóval, jó kis móka volt!
A stáblistával köszönet minden résztvevőnek:
The Woman Who Drank Too Much
- The Crew
Created & Animated by: Péter Nagy
Norman Rig: Leif Jeffers, Morgan Loomis, Peter Starostin, Neal Thibodeaux
Background: Miklós Weigert
Models: Szabolcs Siklósi, Péter Hostyánszki, László Branda
Light & Render: László Branda, Róbert Vári
Music: Max Steiner
Sound: Péter Nagy
Composited & Edited by: Csaba Pépp
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése