Hol élnék
Most valahol napsütötte tájékon, lopva az Istentől jó darabnyi földet, folyónak mentén, a végestelen mezők másik korlátján: magason, domboldalon, hűs fa árnyában.
Ha szamár bőg, lejtőn heverek a fűben, hagyva, hogy mindenfajta bogarak megmásszanak, s kuncognék csiklandós nyomaik alatt, a Kék madarai után szállva. Hadd ríjon, én a magasba futó szőlősben majszolok gondtalan.
Rossz szelek járnak; a vadul hullámzó búzaszőnyegbe bukok, hanyattvágva magam, tagjaim szétvetve, úgy röhögném szigetem ölelő fala mélyéből a fölöttem tombolót.
Borul és napégette környéken járnék. Eső csapja meg orcám, menekülő tincseim közt csörgedezve, s folyó partján állanék vigyázban, magasra ugorva fejest a kellemetes langyba, összefogdosva mindenféle halakat.
Borongós estén fűzfával takarózva, óriástobozt vetve fejem alá, folytatván egekbéli röptömet.
Most süt, nagyon is, és szomjazom az esőt.
Havat majszolnék eszkimó-földön, fagyott tó vizén korcsolyáznók sok nyolcast vágva, a hideg szelet hajszolva.
Fullasztó éjjelen viharral álmodok, s dühömben meghajigálom a mit sem sejtőket hólabdával - és lapulok.
- 1996 körül
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése