Rólam: . . . CV . . . MUNKÁK . . . WIP . . . INTERJÚK . . . KRITIKUSAIM . . . IMDb . . . VIMEO . . . LIVING LINES LIBRARY . . . Más filmekről és alkotókról . . . Zenebona

2011. január 22., szombat

Movie Review: The Next Three Days / A következő három nap


Na jó, mégis firkantok néhány sort ezekről a napokról.

A sztorit nem szokásom ecsetelni, annak, kérem, bárhol utána lehet olvasni. Inkább a személyes élményeimre koncentrálok.

Ez az új 'Russell Crowe mozi' elég földszagúra, azaz reálisra sikerült. Jó, jó, nincs ebben semmi meglepő, tiszta sor, hisz a húzónév szeret ezen a vonalon mozogni. Viszont, olyannyira sikerült a realitást hozni, hogy nem is lett számomra az a vonzó, sokszor újranézős élmény, mert nem próbált hatásos beállításokkal vagy bármilyen vizuális bravúroskodással elbűvölni. És jól is van ez így. Ez egy ilyen, kicsit koszos film, aminek szaga van. Szinte nyomasztó is az első felében, és nem a thrillerek jó értelmében, hanem amikor fészkelődsz kicsit a székedben, mert lenyomnak a nem túl vidám történések. Amikor még tiltakozol, hogy "de én szórakozni jöttem ide, kéreeem!!..."
Na, ez a film a sztorijával kapott el engem! Vagy mondhatnám mondandójának is, de ezt inkább kihagyom. Meg a maradandó, egyszerű jeleneteivel. Amikor nem kell a szövegelés, mert az égvilágon semmi szükség rá. Mert, amikor rossz híreket kapunk, elég csak egymásra néznünk és tudjuk, miről van szó. Vagy amikor egy apró érintéssel megspórolunk egy hősies monológot és összekapjuk magunkat a folytatáshoz. Na, ezek a pillanatok a legerősebbek nekem A következő három napban.
Russellről nincs miért külön írni (bár továbbra is kerekedik), olyan mint mindig, csak már hozzászoktunk ehhez a minőséghez.
Általánosságban csak visszafogottan nyilatkozhatok, azokra gondolva, akik még nem látták a filmet, de az alap sablon a következő: Az asszonyt gyilkossággal vádolják és börtönbe kerül. A kérdés, hogy mennyire ismered és meddig hiszel az ártatlanságában. Valóban, nincs ebben semmi új, de mégsem kaptam sablon választ a kérdésre.

Egy bátor film, egy főhőssel, akinek szintén nagy szüksége van a bátorságra. Viszont a film mégsem elég bátor, mert bizony Hollywoodi csomagolással szállítják nekünk a terméket. És a csomagolás szerint az egyszerű nézőnek mindenképp meg kell kapnia a választ a film végén, és nem ereszthetik el úgy a moziból, hogy kétségek között hagyják, szegényt... És, sajnos, ettől veszít értékéből ez a remek mozi.
Kellemesen nyomasztó, (a Kapitány és katonából átemelve) lélekemelő élmény. Köszönet érte az Ütközésekért is felelős Paul Haggisnek (akiről nem is tudtam), tehát, rövidre zárva és számokban is kifejezve,
My Numbers (hogy az univerzum is be tudja fogadni): 7.8/10.



2 megjegyzés:

Robert Vari írta...

Hmm erdekes cikket irtal. Eleg visszafogott lett ahoz kepest, hogy jo ertekelest adtal ra a vegen :)

Nalam ez a film 9.5/10 ha szamokban kene kifejeznem, de ez a mozis ertekelos dolog olyan... forcsa megoldas valamire amit inkabb latni, erezni kell.

Nagy Péter írta...

Te mondtad, hogy írjak róla... :D